Van itt olyan, aki nem, vagy csak keveset játszik a gyerekével?

Nekem egy lányom van, én nem játszol vele szinte soha, a férjem szokott napi 2-3 órát. Én csak tengel lengek vele, séta, játszótér, házimunka, mesenézés, meseolvasás, ennyi.

Eddig nem látnám hátrányát, okos, értelmes, szereti a társaságot, folyékonyan beszél.

Tömény hülyeség.

Normális szülő játszik a gyerekével, amennyire ideje engedi.

Ahol koloncnak tekintik, ill. jövedelemnövelés miatt lett a gyerek, na azok írnak ilyen cikkeket.

Én játszottam vele mindig, szerintem hasznos, de nagyon érdekelne az a cikk(tanulmány?) ahol ezt olvastad, angolul sem okozna gondot.

Szerintem(én úgy tudom), hogy az elsődleges szocializációs példát a szülők mutatják, osztozni, nyerni/veszteni, megkapni/nem kapni, amit szeretne, irányítani/irányítást követni így tanul a gyerek, továbbá kapcsolatot építeni, bízni is, így tanulja meg, milyen helyzetben mire számítson, pl ha a szülő homokozik vele, és elkéri a lapátot, akkor ha a gyerekkel ez megtörténik később, lehet elsőre nem adja, de hamarabb, mint egyébként, mert ezzel kapcsolatban már van tapasztalata..

Hmm.. Meg úgy alapból szorosabbá teszi a kapcsolatot, megismerik egymást, jobban egymásra tudnak hangolódni, meg boldoggá teszi a gyereket, a boldog gyerek pedig kiegyensúlyozottabb, ha pedig kiegyensúlyozott, több sikerélmény éri, van önbizalma, meg ilyesmi.. Nem?

#5 na végre valahol valaki, nen egyetlen vagyok a világon

Nekem is ez a bajom, gyerekként se szerettem játszani, felnőttként met egyenesen kín. 2 éves a lányom, még kártyázni társasozni nem lehet vele, nekem meg ez a barbibaba plüssállat beszéltetés meg ilyenek nem megy..

1-es voltam

"Ha a gyerekek sokat játszanak magukban (eleinte inkább csak 5-10 percet, 2-3 éves korban már fél órát vagy többet is), akkor ez még nem jelenti, hogy ne tudnának közösen játszani másokkal"

Egy gyerek életében ez a hosszú játék egyedül!

Szépen le is írja a cikk, ha naponta fél órát hagyod egyedül játszani, az tök normális 3 évesen, korábban meg pár percet, ettől még az a normális, ha sokat játszol vele, naponta pár órát, amíg kicsi, aztán egyre kevesebbet, de még mindig sokat.

Igen, pl a szójáték is játék, a társas, építős, színezős is, de a mosogatás, meg a babázás, sőt a sétálás meg a fürdés is lehet játék, amennyiben JÁTSZOL.

Tehát nem mellette vonulsz az utcán, hanem felhívod erre arra a figyelmét, sétál a padkán, gyűjt ezt vagy azt, számol ezt vagy azt, cicát kerestek, vicces alakú felhőt, meg ilyesmi.. Vagy versenyt futtok, vagy átugráljátok a repedéseket a betonon.. Sokfajtaképpen lehet együtt játszani. Talán még az énekléses táncolás is, amennyiben nem neki produkálod magad, hanem együtt játszotok, tehát megnézed, ahogy ő csinálja, vagy ránézel, hogy nevet e és direkt azt csinálod, ami megnevetteti.. amikor van kapcsolat, ami kölcsönös odafigyelésen alapul, az játék.

És figyeld meg újra, hogy mi a teljesítmény a gyerektől a cikked szerint korra leosztva egyedüllétben! ha 10 perc egyedül játszást tartanak soknak totyogónál, akkor a maradék órákban evidens, hogy foglalkoznod kellene vele, és ha elvan 10 percet egyedül, az szuper.

Nekem

En is sokat gondolkodom ezen de nekem meg csak 5,5 honapos a lanyom.

Osszessegeben nem sokat jatszom vele, ha ebren van lerakom a szonyegre es egy orat is eljatszik kb. Napi olyan felora kukucs/beszelgetos/gagyogos jatekot jatszunk amikor konkretan egymas szemebe nezunk es kommunikalunk. Ennel tobbet kellene szerintetek? Enekelni szoktam neki. Vagy ez igy normalis? Ha lerakom eljatszik a jatekaival ha mar nyugoskodni kezd persze odamegyek stb nem hagyom sirni.

Kesobb fogja jobban igenyelni? hany honapos koratol? Azt a korszakot varom mikor mar lehet vele tarsasozni vagy kezmuveskedni rajzolni.