Hogyan kell önálló játékra szoktatni/nevelni a gyerekeket? Ki hogy csinálta?

Nálunk amióta a kisfiam érdemi időt van ébren két alvás között (tehát kb két hónapos kora óta), az a fix program, hogy amikor felébredt (és esetleg evett), lekerül a földre a hempergőbe. Ott van neki pár játék, de az első hetekben önmagában ez az új perspektíva is érdekes volt neki. Eleinte 10-15, később 20-30, mostanában 40-50 percet van el magában, felnőtteket nem igényel a játékhoz. Most 6 honapos.

Bár ez kevésbé játék mint inkább tanulás, gyakorlás és felfedezés - most tanult meg hasra- és visszafordulni, a tárgyak mintája is jobban érdekli, megértette, hogy bizonyos játékokból a csörgést-zörgést ő tudja előcsalogatni, stb. Aranyszabály az első pillanattól fogva, hogy ebbe az önálló tevékenykedésbe nem avatkozunk be és nem zavarjuk meg (hacsak nem muszáj feltétlenül). Mostanában átlagosan naponta 4-4 és fél órát van így el egyedül, három-négy részletben.

Kicsikkel foglalkoztam szakmám szerint (egy ideje szándékosan mellőzöm ezt a tevékenységet, egyéb okokból). Senkit nem pontoztam a kérdésnél egyébként, de ha megengedtek egy kis pontosítást, akkor írnék.

Az ovis kor végéig nem muszáj önálló játékra nevelni -tehát nem baj, ha nincs el egyedül-, bár megértem, ha anyuka, apuka szeretne olykor mást is csinálni, mint hogy állandóan lógjon rajta a gyermeke, ezért jókat írtatok: következetes legyél, de ne vond meg tőle teljesen az együttjátszást, hiszen hét éves korig kiemelten a szülő a társasági igénye a gyermekek zömének. (Bár 4 éves kortól már a többi gyermekkel is együttjátszanak, azaz egymással, míg 4 éves kor előtt ez csak keveseknél jellemző, bár tesók egymással szoktak kivételt tenni.)

A szülő KÖZELSÉGE a legfőbb célja (ösztönösen) a hét év alatti gyermekek zömének, akkor is, amikor együttjátszást kér.

A "fantázia kérdéskör" kapcsán annyit, hogy ha a felnőtt játszik is az ovissal, akkor is fantáziából játszik, nem is tud másképp játszani, kivéve ha iskolás (direkt) módszereket erőltetnének rá, ami hosszú távon többet árt neki, mint használ (pl kikérdezősdi: na, az milyen színű? - ilyet SOSE tegyetek, ha javasolhatom, hét éves korig; még akkor se, ha utólag megdícséred).

A direkt módszerek közül kevés a kivétel, ami alkalmazható hét éves korig, ilyen pl a találós kérdések, a szabályjátékok 4-5 éves kortól, a játékos tornafeladatok, vagy amikor pl a gyermek kérdez, konkrétan megválaszoljuk neki (az p nyelvezetén).

(A játékosság, és az indirekt-direkt kérdéskör egymástól eltérő fogalmak! Össze szokták téveszteni, ezért jelzem. Ezek egyébként kombinálhatóak egymással, mármint nem a direkt és indirekt egymással, hanem a játékossággal a másik kettő kombinálható, nyilván külön-külön, azaz pl vagy csak direkt játékos, vagy csak indirekt játékos nevelő-fejlesztő a módszer, alapvetően.)