Másnak is nehéz a bölcsikezdés?

Igen, nagyon nehéz. hiszen az egész addigi kis életük megváltozik.

Nekem hirtelen kellett visszamennem dolgozni, és a gyerekem egyik napról a másikra maradt napi 8 órahosszára egyedül. Vagyis nélkülem. Nagyon nehéz volt.

az elso nap majd megszakadt a szívem, fél orát volt ott, és teljesen kisírta magát...de kitartottunk, 3. nap már nagyon jo volt...aztán huzos volt még az elso ottalvás, de ezen is tulvoltunk...nagyon szerencsénk volt az aranyos dadusokkal,akiket nagyon megszeretett rogton...de: amint hazaértunk (és ez most majdnem egy év után is így van), csak anyukám, anyukám, és velem van, legalábbis a kozelemben, látnia kell...eleinte voltak hetek, amikor nagyon nyugos,ideges volt, mikor hazaértunk, se,mmit sem tudtam csinálni, kínzott a lelkifurdalás, meg jo fáradt voltam...de a bolcsiben szuperul elvolt, orommel ment reggel, mintha csak nekem lett volna rossz...aztán elmult ez is, most a 3 hét nyári szunet után mentunk vissza, a fiam csak ugy faképnél hagyott és rohant be:))

bocsi hogy hosszu voltam! kitartást és sok sikert nektek!

béna? ne viccelj, szereted a gyereked és nehéz elszakadni!

mi szeptemberben kezdjük és keményen készítem magam, mert a fiam nagyon hisztis! már olyan gondolat is keringett a fejemben h hogy lehetek ilyen kegyetlen, h szülök egy édes kicsi babát, aztán meg elhitetem vele h mindig együtt leszünk és akkor meg beadom egy menhely típusú helyre.........na ez lökött dolog! elszakadni nehéz, de egyszer el kell kezdeni!

Legyen az elrettentő példa (nekem az), h a sógorom nem járt se bölcsibe, se oviba, így nem tudott sose beilleszkedni közösségbe, értelmi szinten OK, de szociálisan nagyon nem és az anyukája csak jót akart neki!