Párom elhozza a gyereket elég sokszor láthatásra,és mindenből kizárnak. Ők játszanak a szobában vagy a telefonnal,én kint ülök a konyhában. Hozzám sem szólnak egész nap,mintha itt sem lennék. Rengeteg vita volt már ebből. Mit tegyek?

Írtál már ki kérdést. Az volt benne, hogy ti fontosabbak lesztek-e neki, ha szülsz neki, mint az elsőszülött.

Nem, nem lesztek fontosabbak és elsők soha! Ne szülj neki, és szakítsatok!

Megtaláltam, jó, lehet nem te voltál, csak rémlett hasonló, mert itt nem túl jó az apa sem, de azért érdemes elolvasni.

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb..

Hát nem tudom. Hasonló élményem nekem is van. A párom is imádja a fiát, vele beszélget a közös programok alatt. Én is szóltam már érte, de azért alapvetően megértem. Annyi bànt hogy mi amúgy ketten sose utaztunk el vagy ilyesmi, az az évi 4 nap az én egyetlen nyaralásom vele is, és van hogy egész nap szóhoz sem jutok. Mondjuk nálunk ez temperamentum különbség is, és a fiú ADHD-spektrum, és kb 3 hetente jön külföldről.

Én igazából lenyelem ezt egy határig. Nekik ez az egyetlen közös idejük egymással. Mi a második közös gyerekünket várjuk, a párom a lányunkat is nagyon szereti, sőt a fia is, és egyébként jól kijövünk egymással.

Hozzáteszem én nem érzel direkt kizárast, csak egyrészr hogy ők mind hangos, pörgős emberek. Másrészt én a kislánnyal csinálom az esti rutint, mev nyilván terhesen nem tudok velük biciklizni menni stb, szóval inkább szerencsétlenül alakul. Nàlunk 14 éves a nagyfiú, talàn ez is más, örül az ember ha ekkora gyerek bizalommal, örömmel fordul felé.

De azért gondold át, hogy Neked viselhető-e illetve az picit ijesztő, hogy kizárnak maguk közül a kerésed ellenére. És még mondja is hogy semmi közöd a gyerekhez. Nálunk örült a párom ha közeledtem. De alkalmazkodnom azt kellett nyilván.