Hogy a jobb? Ha mondom, hogy ne kiabáljon, visítson, vagy ha nem?

Úgy érzem, egész nap kiabál, visít a lassan 20 hónapos kislányom. ha nem sikerül valami, ha a játszón valaki az ő játékával akar játszani, vagy akkor is gyakran, ha tőlem akar valamit...anyaaaaa, visítva. már lassan mást se csinálok, csak mondom, ne kiabálj, nem vagyok süket....nem szidom érte meg semmi, én ált. nyugodt középhangon beszélek vele, de úgy érzem, semmit se használ, ő csak kiabál és visít. abbahagyja majd magától, vagy szóljak rá mindig? vagy csak idegesítem vele? amúgy nagyon okos, ügyes kislány, önálló (szeretne lenni, de sokszor még nem lehet hagyni...emiatt is visít...pl. ma felmászott a kötélhágcsós mászókára egyedül, ami sztem tök jó, hasonló korú kislányoknak ahogy látom gyakran ez eszébe se jut...na de engem tolt volna el onnan, hogy ne álljak mögötte, visított, hogy nem mehet egyedül. pedig egyedül mászhatott, csak ott álltam mögötte, ha esetleg elvétené...). jó, tudom, ez hisztiszerű dolog, de nem mindig hisztihelyzetben visít. bocs ha hosszú lett.