2 éves fiam szavakat sem akar még mondani, ideges lesz ha mondogatom neki, hogyan segíthetnék fejleszteni a beszéd kialakulását?

"Egyszer?? Csak nálunk kúsztak a gyerekek teljesen szabadon körbe-körbe a lakásban?"

Nálunk is🙋‍♀️ a kisfiam azt hittem kommandós lesz annyit kúszott😅

Kedves Kérdező!

Na aggodalmaskodj feleslegesen. Az én lányom 4 éves korára kezdett beszélni. Emellett a kúszásával se törődj... hogy naponta 30×, vagy 30 naponta egyszer kúszott-e. Annyira, de annyira különbözőek a gyermekek, mint amennyire mi felnőttek is baromira különbözőek vagyunk. Ép pl. babáztam (is), meg ruhákat varrtam két nővérem babáira... Azért autókkal is játszottam, fadarabbal, szóval mindennel, ami csak adódott.

A fontos az, hogy Ti szülők jól kijöjjetek egymással. Hogy a lelketek "rendben" legyen. Ezt minden pici megérzi... de még akkor is, ha Ti otthon épp némaságot fogadtatok... kisebb-nagyobb zördülések alkalmával.

De, ha csak azt érzi... mert hogy megérzi, ha türelmetlenül várod, epekedsz, hogy úgy beszèljen, mint kortársai...bitony könnyen lehet, hogy épp ez veti vissza. Mert ez már olyan ELVÁRÁS féle vele szemben. De az is elvárást sugall felé, ha túl van ajnározva..

-Szép vagy, jó, vagy... okos vagy picim!-

Ezek ugyanis azt jelentik: szépnek, jónak, okosnak KELL LENNEM.

Hmmm... különben... lehet, hogy NEM FOGNAK SZERETNI...

Nah... szóval ezernyi mód és lehetőség létezik arra, hogy bárki felnőtt belepiszkáljon egy fejlődésben levő kisgyerek úgymond "lelkivilágába", vagyis lelki fejlődésébe. S tesszük ezeket sokszor úgy, hogy észre sem vesszük. Mert az olyan... természetesnek tűnik. Hogy egy kicsit dìcsérni kell... EZ OKÉ.

De az pl. már NEM mindegy, hogy őt magát, a személyét dicsérjük (magasztaljuk), avagy csak a cselekedetét.

- Na most ezt jól csinàltad! - vagy...

- Na most jó voltál! -

Óriási különbség. Bár első hallásra... bizony nem annak tűnik, ez igaz.

Én azt mondom, h. sose a gyermek személyét dicsérd, hanem mindig csak azt, amit tett. Amit véghez vitt.

Mert a "szemèly" dìcsérete, avagy szidása... az a szeretetre, elfogadásra irányul.

Míg ezzel szemben a gyerek, amit tesz... avagy NEM TESZ (például nem beszél), az egy átmeneti állapot, ami mindig megváltoztatható, s változik is... ezért köze nincs az elfogadáshoz, szeretethez.

Ne is erőltessétek, hogy jobban rágjátok, ismétlitek a szavakat előtte. A kicsi nem hülye...s pontosan tudja, hogy miért úgy beszéltek vele, ahogyan meg egymással NEM.

Csak legyetek otthon, előtte a legtermészetesebbek. Mintha ott se lenne... s nem hallgatózna. Csak arra ügyeljetek, hogy NE hadarjatok... és normális, emberi (ne alpári) módon társalogjatok (jelenlétében), aztàn mesèljetek neki esténkènt. Több nem kell.

Ez a véleményem.

S egyszer csak beindul a nyelve...

A lànyom is így volt ezzel... s ma már +két nyelven is beszèl...

Az ERŐ legyen Veletek!