Tényleg ekkora baj, hogy fél, és nem üt vissza?

Egyrészt normális szülő bocsánatot kér, ha a gyereke nem tud viselkedni társaságban, így a másik anyukát könyveld is el nyugodtan, és ne foglalkozz vele többé!

De a tiédre visszatérve, igen, problémája lesz az életben. SZép vagy sem, a gyengébbet sokszor bántják más gyerekek és ha nem tanulja meg megvédeni magát, akkor bizony kapni fog bőven. Az én is fiam is hasonló, ezért mondom, tapasztalatból. Kis növésű is, félős is, és bizony kapott oviban sokat. Iskolás korára tudta megvédeni magát, most már hatékony :) de addig sajnos sokszor kellett vígasztalnom, védenem, biztatnom, stb. Nehéz ügy ez, azt hinné az ember, hogy azért vannak ott a nevelők, pedagógusok, stb. hogy biztonságban legyen, de nem lesznek ott mindenhol. Védenie kell magát, és nem mondom, hogy 18 hónaposan, de igenis 3 éves koráig valami taktikát dolgozzatok ki erre, amennyire lehet, tudatosan, mert nehéz lesz neki (is)!

Idővel el kell járatni valamilyen küzdősportra.

Nem feltétlenül kell ütnie, lehet cselgáncsozó is.

Jót fog tenni a személyiségének.

Szerencsére ilyen hülye gyerekekkel és anyukákkal nem találkoztunk sehol.

Egy másfél éves pedig akkor is így viselkedik ha később box világbajnok lesz, nagyon kicsi még, nem lehet a későbbi jellemére következtetni, egyenlőre csak rohan anyához, semmi baj nincs ezzel.

A másik anyukát nagyon elküldtem volna a fenébe, normális gyerek így nem viselkedik, mint az övé.

"Üdvözlöm" azt a félhülyét, aki egy baba viselkedéséből levonja a következtetést, hogy küzdősport "kell neki"... Jövőre meg iratkozzon be kínai nyelvleckére is, meg angol oviba, nehogy jól tanulja meg (kavarodás nélkül) a saját anyanyelvét, nemde...?

És "járjon" ezerrel szakkörökkre már bölcsisen, majdan ovisan, mert az a menő, és különben is paranoidak vagyunk, hogy "jaj, ha idejében nem taníttatom agyon a gyermekem, és ha idejében nem edzem meg őt, akkor baj lesz, jaaaj..."

Véletlen se az optimum keresése nélkül éljünk, mi szerint mindenenk meg van a maga ideje és helye, az optimális eredményhez... Ez kb olyan, mintha bemelegítás nélkül nekirontanál az edzőtermbe... Evvel analógiában: már babaként bátorítssd, 3 évesen meg máris cslgáncsozzon.. Brávó! Tessék inkább némi gyermekpszichológiai szakirodalmat tanulmányozni, ember... De legfőként a józan paraszti észt elővenni a rejtett zugokból... Mert nem nehéz végiggondolni mindezt. Aztán javaslom mérlegelni.

Az ilyenek vinnyogják vakon azt, amit a politikusok mondanak (már amelyiknek szebb a szeme, mert ugye a másik politikus mintha nem ugyanazon hatalmi érdekeket szolgálná...), és kigyúrt izommal, "többet érdekkel és erővel, mintsem ésszel" alapon félős agresszív ugató nyuszi hatalompárti, mondván: "igen, rettegjünk a kovidtól is, idegenedjünk el egymástól még jobban, legyen még több pszichoszomatikus betegségünk, főleg a gyerekeinknek, a kovidhiszti hatására". Izompacsirta... Csupán tanulságul írom, elgondolkodtatóul, hogy milyen következményekkel jár az, ha egy szülő nem fejleszti - a gondolkodásmódját! Evvel szemben az agy izomzatának fejlesztése mit sem ér... Főleg nem, ha egy kisgyermekről, pláne ha babáról beszélünk... 18 hónaposról, mint a kedves kérdező megemlítette. Akivel meg a kedves kérdező találkozott, szinten nem pont az értelmi képességeivel ért el edig sikereket, de legalábbis nem tenghet túl benne... Akinek volna ellenvéleménye, tisztelettel fogadom, nyitottan várom, ha valaki meg tud győzni engem a tapasztalatom és meglátásom ellentétéről. Már ha erre járok, akkor olvasom.