Az idöutazás nem lehetséges mert ami mar nincs ugye oda nem térhetsz vissza ami még nincs oda nem mehetsz. A kérdés H G wellsnek hogy juthatott eszébe 1985ben erröl szolo regenyt irni vajon . Hogy lehetett akkoriban valakinek ekkora fantáziája?

"Az idöutazás nem lehetséges mert ami mar nincs ugye oda nem térhetsz vissza ami még nincs oda nem mehetsz."

Nah, az idő nem egészen így működik. Az idő a valóságban nem egy intervallum, hanem maga a téridő. A téridőnek pedig van egy olyan tulajdonsága, hogy gravitáció hatására torzul. Ezt kihasználva lehet "utazni" a jövőbe, de ez mind nagyon-nagyon bonyolult, hagyom Wadmalacot hogy kifejtse tudományos részleteiben.

Az Időgép c. regény 1895-ben jelent meg. Felcseréltél a dátumban két számot.

Miért ne juthatott volna eszébe valakinek 1800-as években, hogy az időben kedve szerint mozogni lehessen?

Akkoriban sem voltak hülyébbek az emberek. Jó, az átlag az ... nem volt túl okos. Mint ahogy manapság sem az. És akkor még nagyon finoman fogalmazok.

dellfil

Attól még hogy nem írtak ebből a gondolatból híres regényt csak az 1800-as években még önmagában nem jelent semmit. Ez egy teljesen megszokott jelenség a történelemben. Az anatómia képességünk minden esetre kb. 200.000 éve megvan, hogy ilyeneken agyaljunk.

A gőzgép alapelve kb. 2000 éves: (Héron labdája) de csak az 1700-as években kezdték el alkalmazni is ezt. Totál indokolatlanul 1300 éven keresztül senki sem fedezte fel a potenciált benne, vagy legalábbis nem vette a fáradtságot a kiaknázásához. Az ötletek megvalósulása így működik. Nagyon sok elképzelés, elmélet vár a szőnyeg alá söpörve, hogy valaki kiaknázza a lehetőségeit. Ez napjainkban is pontosan így zajlik: Gondoljunk csak az első I-Phone-ra: Minden kompetens mérnök tudta, hogy lehetne ilyet készíteni, de csak Steve Jobs volt olyan okos és elszánt, hogy ezt meg is csinálja: Nem kellenek nyomógombok csak 1 nagy monitor, ami érintőképernyős! És BUMM! Minden mobilgyártó cég a fejéhez csapott: -Ez miért nem nekünk jutott eszünkbe?! Senki sem tudja hányan jöttek rá párhuzamosan erre Jobs-al. Csak azt tudni, hogy ő ezt meg is csinálta...

Az időutazás gondolata bizonyára ősrégi. És ez a paradoxon is kb. egyidős vele. A tábortűznél akár 50.000 éve is beszélgethettek ilyenekről. Ők is tudták, hogy van idő, és ami elmúlt azt már nem lehet visszacsinálni. Nyilván elagyaltak azon, hogy milyen jó lenne visszamenni az időben. És ha visszamennének akkor mi történne. Nem kell ehhez tudományos fokozat, meg elméleti fizika szak, de még bölcsészeti ismeretek sem. Ez egy átlagos hajnalig is elhúzódó beszédtéma, mint a földönkívüli élet, a lélek mibenléte, a mesterséges intelligencia, stb... Ezek mind ősidők óta létező kérdések. Igen! a mesterséges intelligencia is (bizonyítottan) előkerült mint ötlet az ókori filozofikusok között.

Ekkora fantázia? Az emberek évezredekig viszonylag szabadon mozoghattak két dimenzióban a Föld felszínén. Aztán a XIX. századra már a harmadik dimenzió sem jelentett leküzdhetetlen akadályt, mind a levegőben, mind a tenger mélyén mozoghattak minden irányban. Teljesen logikus és magától értetődő volt, hogy a következő lépés a negyedik dimenzióban, azaz az időben történő utazás lehet. És ráadásul mindezt fantasztikus történetként írta meg, tehát a számonkérhetőséget is kizárva...

És nem mellékesen nem Wells volt az első, akinek a hőse utazott az időben, ez a motívum már évezredek óta ismert volt.

Amennyire tudom, Wells még nem fejtette ki az időparadoxont, mint a múlt megváltoztathatatlanságának okát.

+

[link]

Erre tökéletes tudományos válasz nincs. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az idővel kapcsolatban még csak teóriáink vannak.

Miért mindig egy irányba folyik csak?

A téridőn KÍVÜL lehet valami? Ki lehet a téridőből lépni és más pontján belépni?

Ha igen, mi a feloldása a kauzalitási paradoxonnak?

Rengeteg nyitott kérdés.

Egyelőre nem lehet kijelenteni, hogy lehetetlen lenne.

Egyébként nem Wells volt az első, akinek az időutazás eszébe jutott.

Már a hindu és japán legendákban is szerepelt időutazás (érdekes módon egyébként olyan, jövőbe irányuló időutazás, ami a ma ismert fizikánk szerint is lehetséges, relativisztikus idődilatáció révén).