Beleegyeznétek az 50-50%-os gyerekelhelyezésbe?

Előző, van azért némi kóros feljogosítottság-érzésed, az tuti. Minek bírálni mást?

Lehet, sokkal boldogabb gyerekei lesznek, mint sok házasságban élőnek.

Az is teljesen érthető, hogy itt (is) tanácsot kér. Talán nem ismer érintette, itt meg kb 10 családról olvasni kapásból.

Attol függ.mert ha ellenem nevelik akkor nem.

Illetve kor függvenye is.kb 6 eves kortol csak.

Azért csak úgy megjegyezném :) Nálunk sajnos nem volt jó a komunikáció (unalmas lettem és új párja lett a barátnőmnek)1 éves kisfiamat 4,5 éves koráig csak házhozmenve látogathattam utána meg anyuka (mert van ilyen is) nagyon magáhozláncolta és tudom meg értem hogy a gyerek a legfontosabb de azért adjunk az apáknak is 1 picit százalákot fontosságba irtózatosan tönkretett engem hogy nem láthatom és ahogy teltek az évek (most 8 éves) nem szeret velem lenni és haza akar nagyon sokszor menni pedig tényleg igyekszem megtenni amit csak tudok (persze sokkal rosszabbak a körülményeim mint az anyának akik nagyon gazdagok)... De én tudom hogy ez ott lett nagyon elrontva hogy nálunk esély sem volt az 50 50 re mert hallani sem akart róla.

Ne csodálkozzon senki ha egyszer az "apa" megunja az egésszet és belefárad az örökös reménytelen harcba.

66 sajnos a ferjem is így járt a lányával. Most 17 és kb 4 éve nem láttuk... Pont ez, amit írsz. Ritka lát hatások ráadásul idővel kibulizta valahogy az ex felesége hogy nem is hétvége csak szombat ottalvas nélkül. No mindegy. A lényeg hogy elhidegültek. De hogy ez kinek jó, azt nem tudom. A kislánynak nincs apja, a ferjem elvesztett egy gyereket az ex meg nem számíthat a kötelezőn túl egy vasra sem. Azért ez így továbbtanulás előtt nem túl jó...

ha en valaha elválok, nem cseszek ki így a gyerekemmel. Szüksége van mind a két szülőjére. Amíg kicsi addig elsősorban érzelmileg, de később bizony anyagilag is...

67, igen....

Ez igy sajnos kegyetlen tud lenni es ebben most a nők dominálnak döntően de sajnos a nők rontják el. Tudom es elhiszem hogy sok ffi nem való apának és a nők jobban ragaszkodnak a gyerekhez (százalékosan) de itt vagyok én vagy a férjed... én már most ennyi idő kuzdés után ugy érzem hogy belefáradtam (igazából nincs is gyerekem már) és ez annyira kiőlte a lelkem egy részét amit nem lehet jobban megfoglalmazni ezt nem lehet helyrehozni már.

Csak hogy érsd egy példa: vagy te és egy férfi akivel az első év jó, utána elkezd inni agresszív lesz és több évig bántalmaz te pedig nem mersz elmenni mellőlle mert félsz, ezt játszátok 6 7 évig de utána vegre erős vagy ( persze tönkre is mentél) és szakítasz de ez az ember fél év után újra tündéri aranyosan megjelenik és fűt fát igér... te sosem tudnál újra vele lenni mert a lelkedet szó szerint tönkretette.

Na nekem ilyen már. Boldog családot akartam és már el is felejtettem milyen boldognak lenni..

az a normális ahogyan te gondolkodsz kérdező.

az édesapára ugyanolyan mértékben van szüksége a gyereknek mint az anyára és te ezt beláttad.

nemed ritka példánya vagy, hogy különélés után nem zsarolásra és az apa szopatására használnád a gyermekeidet, hanem az ő érdeküket néznéd.

respect neked!

annyi, hogy szerintem a 2 hét bontás nagyobb stabilitást tud adni a gyerekeknek.