Beleegyeznétek az 50-50%-os gyerekelhelyezésbe?

Elképedek az itteni válaszokon!

Tudjátok normális családoknál, akiknék 1-nél is több agysejtjük van, ott a gyerek nem egy következmény, hanem egy döntés. 2 ember döntése. Gondolom a nő nem egyedül döntött úgy, hogy na akkor most terhes leszek. Nem a 6. században élünk, hogy a gyereknevelés a nő feladata legyen. A férfinak is ki kell(ene) venni a részét a gyereknevelésből. Az, hogy reggel apuka elviszi a gyerekeket óvodába, még nem egyenlő azzal, hogy anyuka főz rájuk, mos rájuk, stb. Ezért lenne jó ez az 50-50, nem CSAK az anyukára hárulna minden, hanem elsoztódna a felek között.

Én belemennék. Egyrészt nem kötelessége senkinek 16 évet lehúzni egy szr házasságban. A gyereket nevelje persze, de hát itt mindkét fél nevelné is.

Nálunk 2 ismerősnél is van ilyen osztott elhelyezés, mind2 esetben szeretik így a gyerekek, viszont a szülőknek az a kihívas, hogy nem tudnak egymastól messze költözni a közös óvi/suli miatt.

Viszont a terhek egyenlően oszlanak meg es ennek a szülők munkavállalása és kipihentsége miatt is lehet jelentősége.

Egy pszichológiai cikkben azt olvastam, manapság ezt a megoldást preferálják, mert ez a legkedvezőbb a gyerekeknek.

De amúgy minden megoldás jó, ha a szülők egyetértenek, normàlisan és empatikusan viselkednek egymással és a gyerekek érdekeit nézik.

Elvált szülők gyerekeként az a véleményem, hogy rettentően örülök, hogy ez a heti váltásos agyrém az én gyerekkoromban még nem volt "divat". Igaz, apám "hétvégi apa" volt, de mindig nagyon jó volt a kapcsolat. A gyerek nem egy kiló liszt, amit hetente átpakolsz ide-oda.

Azzal teszitek a legtöbbet a gyerekekért, ha nem öl*tek egymást a jelenlétükben, nem állítjátok őket két tűz közé, ha olyan köztetek a kapcsolat, akár megünnepeltek együtt egy születésnapot vagy esetleg akár egy karácsonyt stb. Ha megbíztok egymásban, nem is kell betű szerint betartani a láthatást, ha közel maradtok, a gyerekek átugorhatnak egy-egy délutánra vagy valami. Meg ott a telefon, akár naponta lehet beszélni.

Még 1 szempont. Tapasztalatom szerint a 7vegi elhelyezésnél gyakran az a buktató, hogy a gyerek az egyik szülőnél mindig a mindennapokat látja, az a szulő tanul vele, fegyelmezi, küszködik vele, tartja a napirendet.

A hónap maradék 8 napján (2 hetvége és heti 1 délután mondjuk) a másik szúlő, aki 22 nap alatt a maga háztartását, magánéletét szuperül megoldja, nem is dolgozik ezeken a napokon, minden erejével szülő, és programról programra viszi a gyereket, nem tart napirendet, mindent megenged.

A gyereket totál megborulva kapja vissza az amúgy is agyonterhelt anya (aki ugye nem pihen a gyerekmentes 8 napban, hanem mint a barom úgy takarít és próbal mindent elintézni), és még pampog is neki a gyerek, hogy bezzeg apanál 11ig fent lehetett, korlátlan képernyőideje volt és moziba meg strandra mentek, nem gyomlálni kellett segíteni.

Te nem ez a feleség vagy véletlenül?:

[link]

Mert ha igen, akkor csak gratulálni tudok, az eszedhez-tényleg pozitív értelemben:DD