Van itt olyan anyuka, aki a bölcsibe szoktatásnál megjárta a hadak útját?

A Nagyim mesélte (84 éves), hogy amikor Anyukám (54 éves) kicsi volt, kénytelen volt bölcsibe adni, mert egy gyárban volt vegyész a mamám, és nem tudott Anyuval otthon maradni, akkor Anya húzta a mama ruháját, sírt, és azt mondta, hogy a mama nem is szereti. :-) Aztán nagy nehezen elment a mama, otthagyta Anyát, és amikor délután ment érte, akkor meg azért sírt, mert nem akart hazajönni.

Én (13 éves vagyok) nem voltam bölcsis, de Anyu mondta, hogy amikor eleinte otthagyott az oviban, mindig sírtam. Ő kiment, és elkezdett sírni, aztán a óvónénik hívták telefonon, amikor megnyugodtam. De azt mondta Anya, hogy azért én nem sírtam, amikor jött értem délután, mert nagyon örültem neki, ill. nem akartam tovább ottmardni :-)))