Anyukák, a 2 és fél éves gyerkőcötöknek mi segített elindítani a beszédet?

Utóbbi is bár hasznos (nagymozgás, finommotorika stb), csakhogy felesleges, főleg HA kétnyelvű közeg veszi körül a gyermeket, mivel ez esetben bőven ráér elindulnia a beszédnek három és fél éves korTÓL! Egynyelvűek esetén mg kb a 3. szülinaptól.

Amennyiben mindig magyarul beszéltetek hozzá, és csak magyarul, ez eddig jó pont, az egyik anyanyelve ki fog alakulni, elég ritka, ha baj van (tízezerből 1-2 gyerek).

Na most, ha azt szeretnétek, hogy német is legyen az anyanyelve (vagy bármi más), akkor már , legkésőbb néhány hónapos korától következetesen valamely rokona napi szinte kellett volna beszéljen hozzá azon a nyelven, akinek az (pl a német) anyanyelve, és CSAK azon a nyelven. Ha ez nem történt meg, akkor nagyon NEM javaslom, hogy a magyaron kívül más nyelv körülvegye, hat, vagy hét éves koráig. Legalábbis minél később hallja, annál jobb, mégpedig hét éves kor az optimális elkezdenie pl német nyelvűeket hallgatni, de tíz évesen kezdve is elég hatékony, azonban hét éves kor előtt árt, hat évesen kezdve határ eset.

Amennyiben öt éves koráig mellőzni tudjátok ott az ovit, az kifejezetten áldásos volna a TI ESETETEKBEN, HA pár hónapos korától, vagy attól korábbtól nem volt németajkú, aki következetesen, naponta németül beszélt volna hozzá. Logopédus meg kifejezetten káros, 5 éves kor alatt, bármilyen nyelvű esetén. Az indokolatlan korai fejlesztés mind káros. Ha viszont indokolt, akkor áldásos. Beszédindítás oké volna -pl célzott mozgásfejlesztéssel-, ha indokolt (nem vagyok ott, nem ismerem a történeteteket, nem tudom, hogy indokolt-e), de a logopédiai fejlesztés minden esetben káros, 5 éves kor előtt!

A nyugat üzletcentrikus ilyen téren is, tehát a gyermeknevelés ennek van sajnos alárendelve, ezért nagyon sok a nyugati kisgyermek-nevelésben a hiba!

Kedves utolsó! Ezt mégis hol hallottad, hogy a logopédiai fejlesztés káros 5 éves kor alatt?!

Kisfiam beszédfogyatékos, 3 évesen diagnosztizálták, évekig kapott fejlesztést. Sokat használt. Egy 3 éves gyereknél nem úgy kell elképzelni a logopédiai fejlesztést, hogy leültetik 45 percre, hogy szavakat ismételgessen. Nyilván nem fogja csinálni. A logopédus is egy gyógypedagógus. 3 éves gyerekkel sokat színeznek, gyöngyöt fűznek, gyurmáznak, társasoznak a logopédussal!!! A célzott nyelvi fejlesztés max 10 perc, ennél többet nem is tud a gyerek ennyi idősen még.

Köszönöm a pontosítást, sajnos nem fogalmaztam elég pontosan, ugyanis én a nem pontos kiejtésre értettem csak, amit írtam, valamint kétnyelvűek esetére (a kérdező kérdésére összpontosítottam elsősorban sajnos), tehát hogy kizárólag 5 éves kortól nincs kockázata, ha csak a kiejtés hibás (bár az "r" hang kivétel, avval ráér 6 éves kortól foglalkozni, ha addigra is raccsol egy magyar anyanyelvű gyermek).

Három évesen már lehet indokolt viszont a beszédfejlesztés, amennyiben valóban megállapítanak beszédfogyatékot. Még egyszer elnézést és köszönöm a pontosítást, előző!

Semmi gond. Nekem meg valahogy elkerülte a figyelmem, hogy kétnyelvű család. Abban igazad van, hogy ilyenkor egy emberhez köti a gyerek a nyelvet, tehát nem szabad váltogatni a nyelvhasználatot. Pl. apuka mindig csak magyarul, anyuka a másik nyelven beszéljen a gyerekhez, különben megzavarja a nyelvi fejlődést. De azt is lehet, hogy mindenki ugyanazon a nyelven, csak ne keverjék. Viszont tény, hogy kétnyelvűeknél később indul be a beszéd.

Munkatársam orosz, a férje is, a gyerek meg ugye magyar oviba jár. Folyékonyan beszéli a gyerek mindkét nyelvet, de oviban gond volt vele, mert nem volt hajlandó senkivel beszélni. Elvitték kivizsgálni, az volt a válasz, hogy a gyereket megzavarta a váltott nyelvhasználat. Otthon csak oroszul beszéljenek vele, az volt a válasz. Hát, nem volt valami megnyugtató a dolog, szerintem inkább valamelyik óvónő csinálhatott valamit. Aztán megoldódott, ahogy jött a suli.

"Pl. apuka mindig csak magyarul, anyuka a másik nyelven beszéljen a gyerekhez, különben megzavarja a nyelvi fejlődést."

Pontosan. Egyébként konkrétan kétnyelvű esetről van közvetve tudok, tehát ismerősi körben tapasztaltam már ilyet, pl mindkét szülő magyar anyanyelvű, de az anyuka angol tanárnő. Sokak szerint a nyelvtanár határeset, jobb, ha anyanyelvi beszélő - nos, ilyen mélységben nem kompetenciám. Pedagógus vagyok, de nem nyelvtanár.

A példádban jól értelek, hogy mindkét szülő orosz ajkú? Evvel kapcsolatban az jut eszembe, hogy egyes szakemberek szerint a környezetnek is erős szerepe van bár, de soktényezős, hogyan veszi át ilyen esetben a tágabb környezet nyelvét a gyermek, mármint ha mindkét szülője egyforma, de más nyelven beszél hozzá (otthon). Az egész kétnyelvűség téma nem egyszerű, több tényező összjátékán múlik. Ráadásul -ahogy te is kiemelted- kisiskolás korig nem szabad változtatni, se új nyelvet közbeiktatni, mert megzavarja erősen az addigi -tehát anyanyelvi- fejlődését a gyermeknek. Ergo, hét éves kor előtt ha rendszeresen és módszeresen valaki egy újabb, számára még ismeretlen nyelven beszél hozzá, az agyi érés miatt nem minősül további anyanyelvnek, és még zavaró is nagy mértékben számára.

Ellenben olyan hét éves kortól el lehet kezdeni újabb nyelvet tanulni, és értelemszerűen az nem további anyanyelve lesz, hanem az anyanyelv melletti idegen nyelv tanulás.

Arról folyik például vita azok között, akik szakterülete érintett, hogy a baba hány hónapos korától van még időben, ha újabb nyelv bekerül úgy, hogy ne zavarja meg az addigi nyelvi fejlődését, hiszen már a pocaklakó is tanul metakommunikációt, tudatilag egynek érzi magát anyukájával, az anya hangjai számára a prototípus, a döntő, bár az apuka is, ha beszél a pocaklakóhoz eleget. Tehát az metakommunikáció, míg újszülött kortól mér a beszédet tanulja, csak hát még ugye jó ideig nem produkálja.