Hogyan szoktassam le arról a kislányomat, hogy ne higgye azt, hogy ha ő nem lát engem akkor én se őt?

Mi nem látjuk, hogy ez pontosan hogy zajlik le nála, de védőnővel amúgy is kapcsolatban vagytok szerintem. Legalább őt kérdezd meg, hogy mit mond.

Amúgy lehet, hogy egyszerűen valamit félreértett ebben a játékban és ez rögzült nála, ki tudja :)

"csak ez az egy dolog fura nála"

Nem feltétlenül fura, attól függ hány éves.

Vajon én nem vettem csak észre, vagy valóban nem látok életkor megjelölést? De mielőtt válaszolok, javaslom, kedves kérdező, mindig írj életkor, fél év pontosan (és lehetőleg nemet is).

Tehát attól függ, hány éves. Négy évesen, és a még kisebbek esetén életkori sajátosság, természetes. Nem fantázia, ahogy valaki felvetette, és egyébként nem butaság. Öt éveseknél határeset, ha még mindig jellemző ez a gondolkodásmódjára, még nem feltétlen utal bajra, hat évesen azonban már nem szabadna jellemzőnek lenni.

Arról van szó, hogy 4-5 évesen kezd kialakulni az úgynevezett decentrálás, ami azt jelenti, hogy elkezdi a kisgyermek egynél több szempontból megvizsgálni a jelenségeket. De addig csakis egy szempontból gondolkodik, vizsgálódik, pl "ha én nem látok másokat, akkor úgy gondolom, ők se látnak engem".

Tehát nem képes még mások szemszögéből megvizsgálni a jelenségeket, érzékleteket, ami teljesen normális érési fázis 4-5 évesen még, hiszen még egocentrikus (ami nem összetévesztendő az egoizmussal, ami teljesen mást jelent).

Majd írd meg, javaslom, hogy hány éves most, fél év pontossággal. Tilos siettetni az érési folyamatokat, amíg határidőn belül van.