Anyukàk, akik újra férjhez mentek, hogyan viselte a gyereketek az összeköltözést az új pàrotokkal?

3 éves volt a fiam amikor megismertem a mostmár férjemet.

4 éves amikor hozzánk költözött.

Az esti mesék-filmnézések-bujások ritkábbak lettek,de nem vettem észre rajta hogy gond lenne. Viszont több programot szerveztem vele kettesben hogy ne az legyen hogy onnantól mindenben 3an leszünk. Meg kell maradjon a minőségi idő köztetek,és így biztosan nem érzi azt hogy kitúrja bárki is a helyéről.

Azthiszem 6 hónapja voltunk együtt amikor bemutattam a fiamnak,így nem idegenként tekintett rá. Sőt nagyon várta hogy fiús dolgokat is csinálhat majd többször,hiszen ugye minden 2. Hétvégén volt csak apjánál,a többi részben velem volt csak. Foci,lövöldözés,birkózás..az igazi pasis dolog.

Azóta született egy hugi,odavannak egymásért. Nincs féltékenység. Álmom vált valóra.

9 volt a lányom, a fiam 16. A párom költözött hozzám, aztán új házba költöztünk. A fiam nem jött velünk, az apjához költözött. Született közös baba. A lányom most 13,februárban az apjához költözött.

Mindkét gyerekkel jó a kapcsolat, beszélünk, jönnek "haza", de valami mégsem stimmel hiszen mindkettő elment. Bele vagyok betegedve, sokat sírok, hiányoznak és lelkiismeretfurdalásom van, hogy valamit elrontottam. Közben itt van a párom és a lassan 3 éves kisfiam, de én így nem vagyok boldog. Mintha a páromat és az 'új' gyereket választottam volna helyettük, pedig nem így van. Nem én választottam, ők döntöttek így, de ezzel ketté tépték a szívem.

Soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Nem gondondoltam, hogy a párom miatt elmennek a gyerekeim. De akkor legyek magányos? Önzőség volt 38 évesen nem egyedül maradni?

Nagyon nehéz. Sokmindenre nem lehet felkészülni.

Úgy érzem elrontottam az életem, a gyerekeim életét. De azt is érzem, hogy nincs jó döntés. Valaki, valahogy sérül mikor szétszakad egy család.

Nem tudok segíteni, csak leirtam, hogy ilyen is van, sajnos nem mindig úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretnénk.

5 éves volt a lányom,mikor ideköltözött hozzánk a párom. Nagyon jól fogadta, nagyon szeretik egymást. Eleinte ment a féltékenykedés, de sokat beszélgettünk vele, és elfogadta az új helyzetet.

Ennek lassan 3 éve. Most lesz az esküvőnk és költözünk az új házunkba.

Aztán jöhet egy kistesó,a nagy már nagyon várja.

Fiatal vagyok még ahhoz hogy egyedül éljem le az életem! Attól mert van egy gyermekem mástól,akinek nem kellettünk, megérdemeljük hogy legyen egy boldog , harmonikus kis családunk.