Hagynád a 3 és 5 éves gyereked 2,5 hónapra a nagyinál?

Nem.

Nekem 10 éves a nagyfiam, 5 éves kora óta elviszik anyósomék 2-3 hétre Horvátországba, de a vége felé más mindig mondogatjuk a párommal, hogy már hiányzik.

3 és fél éves a fiam. Távol élünk a nagyszülőktől, így 1 év alatt egy éjszakát vigyázott rá egy közeli barátnőnk.

Néha sok, fárasztó, minden nap ugyanaz, ugyanúgy, jó lenne, ha oda adhatnánk a nagyszülőknek 1-2 havonta egy hétvégére. Nekünk feltöltődés lenne, ahogy a kicsinek és a nagyszülőknek is.

De hogy 2 és fél hónapra?! Az ilyen NE vállaljon gyereket! Szegény kicsik nem is értik, összetörik a szívüket. A fiú hazavágyik, ez óriási törés neki! Szégyellhetik magukat, hogy így cserben hagyják a gyermekeiket!

Én még csak most fogom világra hozni az első gyermekünket, de bele sem tudok gondolni, hogy 1 napnál tovább nélküőlözzem...

Az én nagyimék is falun laknak, gyerekkoromban nagyon sokat voltam náluk, eleinte csak a szüleimmel, volt hogy hrmasban-négyesben 2-3 hetet is ott nyaraltunk. Ők 250 km-re laknak tőlünk, de minden hónapban legalább egyszer egy hétvégére mentünk vagy jöttek, így könnyű volt hozzájuk szokni. Ahogy érzem itt azért nm ez a helyzet...

Szóval nekem mindig is biztonságérzetem volt. 3-4 évesen már 1-2 hetekre ott hagytak, később, ovis kisiskolás koromban pedig már én igényletem, volt, hogy 1-2 hónapot, az egész nyarat ott töltöttem (kivéve a családi nyaralásunk idejét).

De én oda haza mentem, nem "vendégségbe", ráadásul az én nagyim akkoriban 50 körüli volt. Volt ott nagynéni, dédszülők, sokan tudtak rám vigyázni, de amikor már volt telefon, 3-4 naponta tuti beszéltem a szüleimmel, sőt hetente képeslapot is küldtönk egymásnak és ők is lejöttek hétvégére, ha sokat voltam ott( hozzátenném, ezt egy idő után egyre kevésbé szerettem, mert a nagyináé azért oldottabb volt a hangulat :D )