A szülők milyen szakemberbéli támogatást várhatnak el jogilag a Kormánytól segítségként, ha középsúlyos fogyatékkal él a gyermeke?
Főként az érdekel -Magyarországra vonatkozóan-, hogy kirendelnek-e gyógypedagógus szakembert, vagy pl fejlesztőpedagógust a szülő lakóhelyére (olykor netán gyermekpszichológust is?), és ha igen, hányszor, mi módon, milyen feltételekkel, és hogy kötelezvény ez, vagy pedig joga a szülőnek? Azaz visszautasíthatja-e a szülő, vagy nem? Kérheti, vagy nem?
Kötelezik-e a szülőt kórházba járásra az érintett gyermekkel, pl kontroll vizsgálat, stb.
Nyilván az adott tényező függ a gyermek életkorától, a fogyatékosság fajtájától is, ezért kérlek, erre is térjetek ki, hogy hány éves gyermeketek van és milyen fajta fogyatékkal él.
Főként szülők -laikus, nem szakmabeli szülők, nem pedagógus, nem pszichológus szülők- tapasztalata érdekel, akik középsúlyos fogyatékkal élő gyermeket nevelnek. Jogászok is írhatnak, a jogi vonatkozásokról. Köszönöm! (A külföldi helyzetekről, lehetőségekről is írhattok, de elsősorban Mo kapcsán érdekel.)
Érdekelnek az intézményi vonatkozások is. Léteznek ugyan integrált óvodai és iskolai csoportok, de van, akinek a fogyatékkal élő gyermeke speciális intézetbe jár (általában, és nem most, a rendkívüli helyzetben), na de mi történik, amikor adott nap hazahozzák a gyermeked? Hogyan zajlanak a mindennapjaitok, milyen szakemberbéli segítséget kaptok? Tehát kifejezetten ez érdekel. Pl minden nap várható egy gyógypedagógus érkezése? Vagy heti egyszer? Ha jön, mit tesz? (A ti esetetekben mit tesz, hogyan segít titeket?) Vagy pl van napközi ellátás a spec intézményben?
A kérdésem apropóját az adja, hogy még egy átlagos pedagógus számára is számos bizonytalansági tényezővel kell számolni, azaz gyakran bizonytalan, és nehéz egyedül az otthonában nevelni ilyen élethelyzetben gyermeket egy pedagógusnak is -hacsak nem gyógypedagógus, vagy fejlesztőpedagógus, vagy gyermekpszichológus a szülő-, hogy mi tegyen vajon, ha ilyen helyzetben született gyermeke van, hát még egy teljesen laikus szülő... Egyedül evvel nem lehet megbirkózni alapvetően, nyilvánvalóan. Köszönöm a leendő értelmes, normális beszámolókat!
válasza:Sajnos nem hiába általánosítok. Mivel mindkét gyerekem hiper, és már mindkettővel kijártuk az óvodát, és iskolát is váltottunk, láttam pár pedagógust.
Többen saját maguk mondták, hogy semmit nem tanítottak erről a főiskolán. Mások állították, hogy tudják mi ez, de ennek ellenére aztán jöttek a klisékkel, hogy a gyerek tudna teljesíteni, csak jobban kéne figyelnie, meg anyuka miért nem magyarázza már el a gyereknek, hogy hogyan illene viselkedni, stb.
Évekig tagja voltam FB-on adhd szülőcsoportnak, és elég sok mindent olvastam ott. Nem éppen hízelgő dolgokat a tanárokra nézve.
Talán a fővárosban van ilyen speciális iskola, de a országban máshol nincs. Ha valóban pedagógus vagy, akkor egészen meglepő a témában a tájékozatlanságod.
A hiperaktivitás egy integrálható tünetegyüttes! Ha már a gyereknek annyira zavaró a magatartászavara, akkor esetleg eltanácsolhatják.
Egyébként a magatartászavar és az adhd nem ugyanaz. Bármi más okból is lehet magatartászavara egy gyereknek, pl. családi háttér miatt is. Ezért is általánosítanak a pedagógusok. Ha egy gyerek magatartászavaros, akkor biztosan otthon van gond.
Az adhd-t tévesen magyarra hiperaktivitásnak fordítanak, pedig nem egészen ugyanaz a kettő. Lányoknál főleg a figyelemzavar, fiúknál inkább a hiperség a vezető, de mindegyiknél ott vannak vegyesen is a tünetek. Ennek ellenére a köznyelv csak a hiperaktivitást ismeri. A lányom tanárai konkrétan hülyének néztek, amikor mondtam, hogy a lányom hiper. Azt mondták, nem tudom mi az. Ahhoz képest, hogy évekig jártunk a pszichiátriára miatta, valószínűleg én nem tudom mi az. A magatartása 5 egyébként. Simán elül az órákon csendben, betartja a szabályokat.
válasza:Miert nem egy pedagogiai szakszolgalattol kerdezed ezeket meg?
Szerintem eleg sokmknden biztositott a magyar ellatasban. Olyan mintha te alap dolgokkal se lennel tisztaban.
Aki kozepsulyos fogyatekos az szinte biztosan ugy kezdte az eletet, hogy sajnos eleg koran nyilvanvalova valhatott a problema. Kicsikent ott a korai fejlesztes a pedagogiai szakszolgalat es ezeken felul rengeteg mganfejlesztohaz. Az elobbi ketto allami, ahol eveken keresztul gyogypedagogus/gyogytornasz/mindenfele teraputa foglalkozik a gyerekkel. Ennek koszonhetoen jo esetben sokkal jobb allapotba kerulnek kesobb, mint ezek nelkul. Ezek ingyenesek. Aztan johet a petointezet, vakok intezete problematol fuggoen vagy integralt ovoda es kesobb iskola. Ha nagyon nem megy beadhato intezetbe (van csak nappali, de bentlakasos is).
Kontrollra kotelezo jarni - orvosira rendszeresen visszrendelik az ilyen gyerekeket- neurologushoz, szemeszhez, ortopediara stb. attol.fuggoen erredendoen honnan indultak, milyen problemaval milyen orvoshoz fordultak meg.
Az orvosi kontrollon eleve javasolnk terapiat ertsd gyogytornasz/pszichologus es ezek is elerhetoek allamilag.
A fogyatekossag szintjenek meresehez pedig szinten kell x havonta vagy evente felmeresre menni egy szakertoi bizottsaghoz. Ezeket cwlszeru nem elmulasztani.
A hazhoz menest nem ertem. Hazhoz eleg ritkan megy ki barki is. Altalaban maganfejlesztok vagy "maganban" dolgozo gyogyzornasz, gyogypedes kimegy de sok penzert.
Most a jarvany megmutatta az online fejlesztes es konzultacio is tud magas szinvonalon mukodni, ha ez valahogy fennmaradhatna, fejlesztjeto lenne, akkor allamilag is tobb otthonba eljuthatna ilyenten is a "tamogatas".
Vannak interneten forumok (fb csoportok), ahol rengeteg tamogatast kapnak az iylen szulok egymastol es vannak olyan csoportok is ahol fejlesztok (orvosoktol kezdve gyogypedagogus, evesterapeuta, pszichologus stb.) is tag es ha kerdez egy szulo azonnal kap valaszt (segitseget) az adott problemajara.
En ugy erzem az a szulo, aki valoban akar es tud foglalkozni a serult gyermekevel vagy problemassal (hiperwktivitast nem neveznem serultnek...) annak nagyon sok lehetosege adott hazankban szakemberileg. Sajnos inkabb a szulok azok, akik valami ok folytan nem elnek az osszes lehetoseggel, nem jarnak utana stb. Persze szep lenne ha lenne egyetlen egy oldal ahol minden egyedi esetre fonn lenne hogy hova fordulj kit keress es mit kapsz es sose lenne semmiylen akadaly (pl. foglalt a vonal amikor idopontor kersz), de hat a vilagunk nem akadalymentes.
"Mások állították, hogy tudják mi ez, de ennek ellenére aztán jöttek a klisékkel, hogy a gyerek tudna teljesíteni, csak jobban kéne figyelnie, meg anyuka miért nem magyarázza már el a gyereknek, hogy hogyan illene viselkedni, stb."
"témában a tájékozatlanságod. A hiperaktivitás egy integrálható tünetegyüttes!"
"Miert nem egy pedagogiai szakszolgalattol kerdezed ezeket meg? Szerintem eleg sokmknden biztositott a magyar ellatasban."
Kezd úgy tűnni, mintha félreértenétek, de sebaj.
Az idézett sorokra sorban reagálok:
Én sose jöttem az idézett klisékkel, ezért sem szabadna egy kalap alá venni a pedagógusokat.
Miért értelmezed úgy, hogy pejorative tájékozatlan vagyok mint pedagógus? Túl nyúlik a kompetenciámon AZ OTTHONI ellátás témaköre!
Ezer és ezer kérdéskör érinti a világon minden szakmát, a pedagógus szakmát is, ezért a jó szakember, véleményem szerint bővíti ismereteit, tapasztalati körét, de nyilván mindenkiről elmondható, hogy mindig van hová fejlődni még tovább és még tovább - ez nem jelenti azt, hogy "hülye a pedagógus"! Csak mert adott szülő találkozott olyan jelenséggel, mint amivel adott pedagógus még nem. Ez csak akkor probléma, ha tudnia kellene arról a dologról a pedagógusnak. Márpedig az otthoni ellátás törvényi vonatkozásairól egyáltalán nem baj, hogy nem tudtam eddig, ahogy az se baj, ha utánajárok, pl itt, szülői tapasztalatok mentén.
Az emberek ki kell, hogy egészítsék egymás tudását, de attól még jó esetben egy pedagógus hozzáértőbb adott korosztály nevelése tekintetében, mint akinek más a szakmája, mert átfogóbb a témában a tudása, tapasztalata. Más kérdés, hogy valóban tapasztalatom én is ,hogy egyesek nem pedagógusnak valók (mégis ekként dolgoznak), ellenben én azon voltam és vagyok, hogy fejlesszem magam.
Attól még hogy van, amibe adott szülő belecsöppen, egy pedagógus nem biztos, és evvel nincs gond OLYAN ESETBEN, amikor az nem tartozik a gyermek neveléséhez, vagy adott esetben oktatásához (azaz amikor az, az elvárható szakmai kompetencián túlnyúlik).
Amit az előző mondatomban megfogalmaztam, sajnos sokan nemtörődömségként értelmezik, ami téves következtetés, ugyanis pl integrált gyerekekkel, úgy vélem, szeretettel, hatékonyan, megfelelően tudok bánni, persze csoportban könnyebb, ahol a szakemberek segítik egymás munkáját.
Viszont egyedül nehéz, ezért is sajnálom a szülőket, hiszen hatalmas a teher a vállukon az ADHD-s, vagy hiperaktív gyermekük miatt. (Képben vagyok a kettő közti eltérésről is egyébként, viszont nem szerettem volna elveszni a részletekben, ezért most nem választottam szét; elnézést, ha ez netán zavaró bárkinek is, de e témában nem tartottam fontosnak szétválasztani.)
Honnan veszed, hogy nem tudnék az integrálhatóságról? Dolgoztam már integrált csoportban egy rövid ideig. (Hiperaktív osztályban pedig tettem már látogatást, mint említettem.) Nem tudom, mely gondolataim által hiszed rólam ezt.
A kérdésem az otthoni ellátással kapcsolatos, nem győzöm ismételni.
Pedag szakszolg: miért terheljem őket ilyen kérdésekkel, amikor itt olvashatnék érintett szülők tapasztalatairól...?
Ettől függetlenül hasznosnak vélem olvasni a különféle válaszokat, csak arra kérlek titeket, hogy légyszíves próbáljátok pontosabban értelmezni soraimat, máskülönben félreérthetitek, ahogy ez meg is esett.
válasza:Azért írtam a hiperségről, mert konkrétan a későbbi kommented róluk szólt. De hangsúlyozom, a hiperaktivitás nem fogyaték.
Ahogy előttem is leírta valaki, otthoni ellátás nincs. Van sajnos ismerősöm, akinek elég súlyos autista a fia, és senki nem segít nekik! Annyiból még szerencséje van, hogy itt a városban van speciális iskola, ahova jár, de otthon semmi támogatást nem kap.
Sőt,hogy meséljek egy hajmeresztő sztorit. A gyerek egyszer elkóborolt. Átvitték a nagymamához a faluban, és gondolom elunta magát, és elindult haza, csak éppen senkinek sem szólt, és mire észrevették, már árkon-bokron túl járt. A fél falu őt kereste órákig, mire kihívták a rendőrséget. Kutyával megtalálták elég hamar, nem lett semmi baja a gyereknek. Viszont eljárás indult a szülők ellen, feljelentést tettek ellenük. Fel is hívta a Gyermekjólét az anyukát, mire elmondta, hogy a gyerek fogyatékos, és örül a megkeresésnek, mondja el, mit tudnak segíteni. Erre a gyermekjólétes nő elkezdett szabadkozni, hogy ez csak egy rutin eljárás, ha egy gyerek megszökik mindig ez van, és ilyenkor elbeszélgetnek az otthoni körülményekről, hogy a gyerek miért volt így felzaklatva, hogy elment otthonról stb. De ha fogyatékos, akkor nincs miről beszélni, téma lezárva, ki sem ment hozzájuk.
Ez ám a segítség.
Van valami alapítvány, ahonnan lehet babysittert kérni, de a kolléganőjét meglopták, így ők inkább nem is kérnek ilyen segítséget, köszönik szépen. Azért nem mindegy kit engedsz be a házadba.
Értem. Tényleg szomorú, hogy ennyire nincs megoldva a helyzet Mo-on. :(
A témába mélyen nem folytam bele, mert a gyakorlatban kevés eset volt, amikor szükség lett volna rá -pont kisebbekkel foglalkoztam és náluk majdhogynem életkori sajátosság, így enyhe érzelmi-akarati fogyatéknak, magatartászavarnak titulálták némely picurnál-, olvastam párszor, hogy vita van arról, fogyatéknak lehet-e tekinteni és milyen foktól. Én azért fogalmaztam meg fogyatéknak, mivel bő tíz éve egy főiskolai előadótól ezt a kategóriát hallottam mind figyelemzavarra, mind hiperaktivitásra.
válasza:Egyébként, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, más szakmai írások is megerősítik, hogy az ADHD az SNI kateg, az SNI pedig FOGYATÉK:
"[...]a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia is az SNI körébe tartozik, akárcsak az A DHD, hiperaktivitás fogalmak. Ha megnézzük a sajátos nevelési igény kritériumait, abból levezetve közelebb juthatunk a pontosításhoz.
A fogyatékosságok, zavarok körére (SNI -alkategóriák) jellemző, hogy tartósan fennállnak, és az életvezetésben is akadályt jelentenek, a későbbi társadalmi szerepvállalást, részvételt is korlátozhatják, gátolhatják. A „nehézség” viszont arra utal, hogy a probléma átmeneti, nem áll fenn tartósan."
Másik szakmai forrásban is lényegében ez áll:
"Az SNI-s gyermek, aki mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd. Mindkét esetben egyéni foglalkozás, fejlesztés jár a gyermeknek. Ezt a törvény meghatározza."
válasza:Igen, de ez még akkor is zavaros.
Hiszen pl. a testi fogyatékosnak, az autistának járnak bizonyos juttatások, emelt családi, közgyógy stb. a hipereknek, diszesekenek meg nem. Akkor hogy is van ez?
Aki a törvényt írta, annak is nagy zavar van a fejében.
Én megmutatnám neked a két gyerekemet, a legnagyobb rosszindulattal sem lehetne őket fogyatékosnak nevezni. Egyszerűen tanulási nehézségeik vannak. Aki fogyatékos, véleményem szerint a mindennapi életben is segítségre szorul. Az én gyerekeim tökéletesen el tudják látni magukat. Biztos vagyok benne, hogy lesz munkahelyük is, csak nem olyan, ahol koncentrálni kell hosszasan.
A diszlexiás is ránézésre teljesen egészséges, még orvost is ismerek, aki diszes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!