Van itt olyan, aki úgy érezte nem akarja újrakezdeni a babázást?

8 éves a fiunk. Nagyon élvezem, hogy ekkora. Én a babázást akkor is úgy éltem meg, hogy majdcsak nő. Aztán sokkal könnyebb lett, ahogy telt az idő.

Tudunk menni nyaralni sokkal hosszabb időre és sokkal messzebb, neki is vannak önállò kis programjai, most már iskolás is és amikor elkezdte sokkal értelmesebb is lett, olyan nagy fiús, tudunk vele is komolyabb programokat csinalálni és nélküle is.

Nem akarom újrakezdeni. 31 éves vagyok, a munkámat nagyon szeretem, és végre tudnám komolyabban végezni is a gyerektől. (Diploma után rögtön jött a gyerek.)

31 vagyok és újra előtérbe kerülhetnék én. Jó érzés, hogy ilyen fiatalon én már nem "belemegyek" a babázásba, hanem egy okos, 8 éves fiam van.

A párom szeretne még egy gyereket, mert mind a kettőnknek van testvére és tudjuk, hogy alapvetően egy testvér ajándék. De én nem akarom előről kezdeni. Más is érzett így? Mi lett vége, amikor ennyire nem értettetek egyet?