Van itt olyan aki a babazast nem élvezte de ahogy nagyobb lett egyre jobb lett?

:DDDD 2-es, áruld már el, hogy csinálod, hogy nem a gyerek irányítja az életed? Fogzik, bölcsis és ovis lesz, az igényeit szolgálod kiskamasz korig, ahol aztán elküld a fszba, de még mindig ellátod... stb.

Az, hogy nem veszed fel, ha sír, kismiska. Akkor is az ő élete és igényei határozzák meg a születésétől kezdve az életed, akár akarod, akár nem. Ébredj fel!

Én ettől a ly-től ijedtem meg, de nagyon...

Egyébként közhely, de igaz: kicsi gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Nem élveztem igazán a babázást, de visszagondolva rém egyszerű volt pl: a dackorszakhoz képest. A dackorszak pedig kismiska a későbbi lázadáshoz.

Ettől függetlenül nyilván örömömet is lelem az egészben, de egyszerűnek nem mondanám.

Én az elején nem élveztem egy cseppet sem. Indìtott szülés volt két héttel előbb, addig még egy jóslófájásom se volt. Nem tudtam szoptatni, a csecsemősök bunkók voltak, a család tolakodott, brutál gátsebem volt, 2x2 órákat aludtam, a kicsi hasfájós volt. Utáltam a bezártságot, hogy semmit nem tudtam csinálni, a ház szaladt, főzni csak részletekbe tudtam, mert a baba 20-30 perceket aludt.

3 hónapos kora után jobb lett, összeszoktunk, nem görcsöltem rá mindenre. Most lesz 9 hónapos, mostanában kezdem élvezni az anyaságot, a kicsi szuper kiscsaj, kúszik, mászik, gagyog, játszik, bújik, vidám, okos baba.

Szóval nincs minden veszve, jobb lesz! :-)

3-as! 3 gyerekem van, de nem ők irányítottak és ma sem. természetes, hogy egy gyereknek vannak igényei, amit figyelembe kell venni, nem vagyok olyan szabad, mint az előtt. De nem kell mindent megengedni/tenni neki.

Tavaly olvastam egy gyermekorvosnő/pszichológus írását: A kicsik úgy viselkednek, ahogy szoktatják őket. Csak azt tedd/engedd meg neki az első perctől kezdve, amit később is meg akarsz tenni /engedni. Pl. ha az ágyadba veszed, akkor később sem akar majd a sajt ágyában aludni stb.

Nagyon igaza van.