Hogyan értessem meg a férjemmel hogy ne üsse meg többet a gyereket?

"Hjaj a csúnya rossz férjem nem hagyja hogy a gyerek egy szemtelen hulladék legyen ha felnő... Jhaaaj most mi lesz? Hát adott egy teljesen jogos pofont a gyereknek, nem értitek?!"

Te tényleg egy szülő vagy? Nemár bakszi...

Javasolj alternatívákat férjednek. Nyilván nem kell szótlanul, mosolyogva hallgatnia, ha a gyerek elfogadhatatlanul beszél vele. Sőt, talán már sokkal hamarabb, mikor még nem nyílik a zsebében a bicska kellene félreérthetetlenül jelezni gyereknek a határokat (pl. ha este hatig nincs rend, ugrott a fele heti zsebpénze, és este nyolckor a többi is), és utána hátat fordítani, nem győzködni tovább.

Persze még jobb, ha valami pozitív megerősítést tudtok kitalálni. Amelyik este rend van nála, két mesét olvastok/játszotok egy menetet valamenyik társasjátékával/ vagy bármi, aminek örül és meg lehet valósítani.

Pofonnal nem lehet nevelni, csak idomítani. Ha öregségetekre demenssé váltok, és úgy, vagy úgyabbul viselkedtek, mint egy neveletlen nyolc éves, akkor ő is pofozkodhat? Ráadásul a dolog rövid távon esetleg hatásos lesz, a gyerek elpakol, de hogy nem válik belső igényévé a rend, és mihelyt nem lesz módja apukának ilyen módon rávenni őt a pakolásra/tanulásra/segítésre/ bármire, mihez fog nyúlni? A jó kapcsolatot, amire a kamaszkor biztonságos átvészeléséhez maximálisan szükség lenne, jóvátehetelenül aláássa, ha a szülő a fizikai erőfölényét használja tehetetlenségében. Ez nagyon rossz út.

Egyébként elbeszélgettetek a gyerekkel "cigányozás" kapcsán? Ti magatok hogy gondolkodtok a cigányokról? Miért elfogadhatatlan nektek ez a csúfolódás? Mi bántotta annyira a gyerekekteket, hogy valami durvát akart mondani a társának? Lenne más megoldása ezekre a helyzetekre?

A pofonnal az is a baj, hogy ezeket a dolgokat valószínűleg már nem tudtátok megtárgyalni a kisfiúval, pedig fontos lenne.

Mindig is elleneztem a pofont, de ebben a helyzetben és ennyi idősen szükség van rá. Ha a gyermekem lecigányozott volna vkit mélyen magamba néznék mit csesztem el a nevelésén, hogy ennyire nem tiszteli az embereket, mások előtt (tanárok, diáktársai szülei) szégyenbe hozott ezzel.

Egy 8 éves simán el tud pakolni egyedül. Ne akarj már anyuci pici fiacskáját nevelni belőle.

Kedves 13-as! A pszichológiában igazad van, de már három gyerekkel volt "szerencsém". Sőt, a tágabb családban továbbiakat is láttam hasonló elvek szerint nevelve, akikből becsületes ember lett.

Szerinted tényleg csak szerencse kérdése? (Azt elimerem, hogy szerencse is kell hozzá.)

Üljetek le, vegyetek elő egy papírt, és írjatok össze olyan fegyelmezési módszereket és elveket, amihez innentől MINDKETTEN tartjátok magatokat. Soha, de soha ne mondjatok ellent a másik szülőnek a gyerek előtt!! Ti egy egység vagytok a gyerek előtt. Nincs olyan, hogy apu A-t mond, anyu -t! Ha nem értetek egyet, akkor szigorúan négyszemközt.

A következetesség a legfontosabb. Ha egyszer feleselésre X a büntetés, akkor legközelebb is. Ezért sem jó megoldás a pofon.

Egyezzetek meg, hogy mire kb. milyen büntetést tartotok reálisnak.

Pl. én egyszer pakoltam el iskolás gyerek helyett. Egyenesen a kukás zsákba!

Tehát van egy neveletlen gyereked. Az apja bár nem a jó módszerrel, de próbál tenni valamit. Te pedig a pofátlan, bunkó gyereked véded. Igazából költözz el. 16 éves korában meg majd tegyél fel kérdést, hogy mit tehetnel, hiszen drogozik és sz.ik a jövőjére. Nem vagyok pofon parti, de nem, az nem normális, ha egy 8 éves ilyeneket csinál.

Ahelyett hogy te össze pakolást vele itt lenne az ideje, hogy kilépj a csicska szerepből és elkezdi az anyja lenni.