Van olyan gyerek akit nagyon nehéz beszoktatni bölcsibe/oviba? Vagy hogy mégse lehet bölcsibe adni mert nem bírja?

Egy ilyen gyerekkel nehéz lesz, de a saját káromon tanulva azt javaslom, hogy ez semmiképp ne rettentsen el.

Az én lányom is "matrica". Míg itthon volt, semmit nem tudtam csinálni tőle, kettőt lépni sem. 3 évesen kezdte volna az ovit. December elejétől január második feléig jártam vele óvodába. Szó szerint. Benn voltam végig a csoportszobában, egy centire el nem távolodott mellőlem, és ha próbálkoztam, annak nem lett jó vége... Felmentés lett belőle, tovább lógott rajtam itthon, én meg már totál kész voltam, mert ugye csinálni így megint nem tudtam tőle semmit, 0 jövedelmű eltartott lettem, és még foglalkoztatnom is kellett.

Én már 1-1,5 éves korában láttam, hogy nem fog változni, igazam is lett. A mai eszemmel már akkor bölcsibe adtam volna, vállalva a nehézségeket, nem azon pörögve, hogy "jaj, mekkora törés lesz ez szegény kis lelkének, biztos nem fogja bírni". Az ilyen gyerekeknek teljesen mindegy, mindig az lesz. De az nem mindegy, hogy te mennyire lehetetlenülsz el, mész tönkre. Mert nekem ne mondja senki, hogy eleve pl. ebbe a két percre sincs meg nyugton nélkülem üzemmódba nem lehet beleroppanni, tapasztaltam, hogy bele lehet elég rendesen... És nem, tényleg nem normális, de attól még, hogy ezt a tényt (f)elismeri az ember, semmi nem változik, a gyerek ilyen marad.

Én gyerekként nagyon nehezen szoktam be közösségbe. Még az ovit is végig bőgtem. Mai napig nem vagyok egy nagy társasági ember, inkább csendes megfigyelő.

Esetleg játszótérre ha vinnéd néha? Lehet segítene.

Mi anno családi házban laktunk, és kb a kertet soha nem hagytam el. Lehet ez is számít.

Te lelki nyugalmadért,ad bölcsibe és menj vissza mindenképp dolgozni,viszont soha ne lássa éreze hogy félsz hogy nem szokik be mert akkor tényleg nehéz lesz.

Írásd be most tavasszal hogy ha tud akkor ösztöl kezdhessetek .