Van olyan gyerek akit nagyon nehéz beszoktatni bölcsibe/oviba? Vagy hogy mégse lehet bölcsibe adni mert nem bírja?

Nekem a kisebbikem szintén nagyon anyás volt, még szopott is éjjel, délután viszont már nem aludt és még semmit nem beszélt, amikor kicsit hamarabb, mint két évesen ment bölcsibe. Azt hittem és féltem is tőle, hogy nagy dráma lesz, de egész jól vette. Mondjuk neki van testvére, de másokkal ő se nagyon játszott csak olyan két és fél - három éves korától, addig max. utánzás szintjén nekem elmutogatva, hogy mi is olyat csináljunk. Első héten még vele voltam, a második héttől aludt ott. Kifejezett hiszti nem is volt, inkább olyan hallgatag lett, meg mosolygós helyett összeszorított szájú, nagyon sajnáltam. Nagyon fontos, hogy ne mutasd ki felé, hogy szerinted rossz neki és félted, inkább legyél rá büszke, lelkesítsd és bízz a gondozónőkben. Aztán kint sírhatsz a folyosón :) Ja és jó, ha visztek be valami otthoni tárgyat, amit ő választ.

Egyébként most 5 éves, de még mindig kétségbeesik, ha ritkán egyedül hagyom pár percre (mert mondjuk jön a postás és be kell engedni és nincs idő mindkettőnknek felöltözni).

Az első lányom nagyon anyás volt, én is féltem, hogy mi lesz, 26 hónaposan ment bölcsibe, sima ügy volt. Kicsi sírás persze volt pár napig, de hamar megszokta.

A második lanyom 17 hónaposan ment, ő apás volt, apa is szoktatta be, alig sírt. Később, a nyári szünet után voltak sírósabb reggeli elválások, de nem volt vészes.

A harmadik gyerekem fiú, 15 hósan próbálkoztunk, de 17 hósan kivettük. Most 20 hónapos, és szerintem még érnie kell. A nagymamákkal és egy bébiszitterrel simán megmarad sírás nélkül, de a bölcsit nem bírta. A két honap alatt fogyott közel fél kilót, befordult, sírós volt. Miután kivettük, hamar visszatért önmagához. Nem tudom, mikor fogunk ujra próbálkozni.

Nem fogsz neki lelki sérülést okozni, nyugi. Rengetegen bölcsisek, én is az voltam, és semmi bajom.

Az öcsémet nem lehetett beszoktatni, de ő egy extra makacs gyerek volt világéletében. Bármeddig képes volt üvölteni bármiért, még kisiskolás korában is, rendesen megviselte a családot. Na, ő nem szokott be, de anyának muszáj volt visszamenni dolgozni, így egy otthoni dadus lett a megoldás, egy nyugdíjas néni, nyilván pénzbe került, de nagyon szerették egymást, működött a dolog oviig.

Gyakoroljatok, vidd játszóházba, játszótérre.

"De miért akarod ennyire másra hagyni?"

Hát mondjuk azért, mert nem lehet egész életében az anyukájába bújva...? Az óvoda már kötelező, oda muszáj lesz vinni. Az iskoláról nem is beszélve. Előbb-utóbb el kell fogadnia, hogy nincs 0-24 anyával meg apával.

Azért másfél évesen az durva, hogy 2 percet sem bír ki nélküled, ne haragudj. Az én fiam is anyás, de nagyszülőkkel, nagynénivel-nagybácsival elvan, nélkülünk is. Igaz, ő már lassan 4 éves, de éppen ezért már kisebb korában is vigyáztak rá a nagyszülők néha-néha. És nekünk sem volt egyszerű a bölcsibe beszokás, de azért az fel sem merült, hogy ki kelljen venni, csak kicsit tovább tartott, mint az átlagnak. Viszont így mire oviba ment, megszokta, és ott nem is volt semmi baj, szeret járni.

Nem vagyok szakértő, de szerintem előbb kellett volna elkezdeni az időnként másokra hagyását, most már iszonyat nehéz lesz.

"Az enyém anyatejes és nem fogom a szomszédra bízni órákig csak azért hogy "szokja"..."

És 2 óránként szoptatod a 1,5 éves gyereket? Vagy hogy jön ide, hogy anyatejes? Igazából nem a gyerekkel van baj, te nem tudsz leszakadni róla.