Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Tényleg nem szabad így nevelni...

Tényleg nem szabad így nevelni a gyerekeket? Tényleg túlzottan féltem őket?

Figyelt kérdés

Biztosan más anyuka is félti őket,de a környezetem szerint az én óvásom már beteges.

Én napi szinten aggódom,hogy nehogy kiderüljön,hogy valami komoly bajuk van.Folyamatos "ellenőrzés" alatt vannak általam.Gyakran tapogatom őket,napi szinten 100x kérdezem nem-e fáj valamijük. Ha valami kis "eltérés" van azonnal rohannék az orvoshoz, akkor is ha a gyerek ugyan olyan mint máskor. Nem szeretem ha rohannak,nehogy összetörjék magukat, fagyiért ha nyúznak inkább mást kapnak nehogy megfájduljon a torkuk...stb

Nem kell pakolniuk maguk után,1-2 kivétellel mindent megkapnak.Mert folyamatos a bennem lévő félelem,hogy nehogy bajuk legyen.

Ráadásul nem sokára érkezik a kistesó(nem tervezett, én már nem akartam, de valahogy mégis besikerült)és nem tudom mi lesz,hogyan tovább.

Néha már úgy érzem beleörülők ebbe a folytonos aggódásba.

Mindenki akivel beszélek, azt mondja hagyjam ezt abba,ha bajuk lenne úgyis észre veszem,ne tegyem tönkre őket.

De én nem tönkre tenni akarom, csak féltem őket.

Szerintetek is túl aggódom?


2010. júl. 24. 12:38
 1/10 A kérdező kommentje:
Ja nem torok fájástól félek,meg ilyesmitől hanem rettegéssel tölt el a gyerekkori sok betegség, leukémia...stb.
2010. júl. 24. 12:41
 2/10 anonim ***** válasza:
100%
Tényleg túlaggódod! Gondolkodom, mi lehetne ilyenkor a helyes tanács, de csak a pszichológus jut eszembe. Talán próbáld meg fokozatosan szoktatni magad a dolgokhoz. Pl. pakoljanak csak nyugodtan össze maguk után (amúgy is, milyen ember lesz abból, akibe ezt nem nevelik bele?), és nézd meg, hogy tényleg nincs tőle semmi bajuk. Aztán egyenek egy gombóc fagyit, és ha attól sincs semmi bajuk, akkor az is mehet bátran. És így tovább...
2010. júl. 24. 12:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:
100%

Igen,túlaggódod.Ha nem tudod ezt egyedül kordában tartani,keress fel egy pszichológust.Ismerek egy ilyen anyukát,bocs hogy ilyet irok,de tényleg nagyon hülye,nagyon durva dolgokat csinál,és a gyereke tök idegbeteg tőle,meg mindentől.Volt hogy 4 évesen náthás vagy mi baja volt,és sirva kérdezgette a keresztanyját,hogy "Keri,akkor én most meg fogok halni"??

A nő folyamatosan gyógyszertárba jár,minden sz@rral tömi az egyébként egészséges gyerekeit.Totál kikészültek már.

2010. júl. 24. 12:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
100%
Ugye ez nem komoly?Mert ha igen,sürgősen keress fel egy szakembert,mert egyrészt te fogsz idegösszeomlást kapni záros határidőn belül,másrészt teljesen tönkreteszed a gyerekeid gyerekkorát.
2010. júl. 24. 13:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
100%
szeritnem nagyon rosszul neveled őket, nem fog hazsnukra válni hogy állandóan aggódsz iattuk és emiatt mindent megkapnak, nincsenek kötelessgeik. és neked se tesz jót, hogy állandóan stresszelsz.
2010. júl. 24. 13:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
100%
ez egy betegség, pszichológust kell felkeresned. (van ingyenes is, a háziorvos tud ebben segíteni vagy a védőnőd). mindenképpen menj el!!!
2010. júl. 24. 14:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:
100%
Tényleg túl aggódod! Valahogy lazítanod kéne!
2010. júl. 24. 14:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim ***** válasza:
100%
hát igen,nem csak a te életed teszed pokollá,de az övéket is is a veled élőkét is,igy neked kell lépned.mivel felismerted a problémát,annyira nagy gáz nem lehet,csak egy kis odafigyelés,hogy ne legyél ennyire aggódós.sajnos betegek lesznek ők a nélkül is,ne tedd te is azzá őket.a nagyobb súlyosabb betegségekre meg ne is gondolj.élvezd az élet szép oldalát,annak hogy vannak hogy egészségesek,annyi de annyi a szenvedő gyerek és anyuka,örülj annak hogy ti nem tartoztok oda.de a tulzott aggodalmaskodásod oda vezethet.
2010. júl. 24. 14:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:
100%
én teljesen megértelek kérdező. hasonló cipőben jártam, de egy pszichológus segített. nálam az egész a terhességem 20. hetében kezdődött, amikor a genetikai uh-n nem stimmelt valami. onnantól befészkelte magát a kisördög a fejembe és állandóan, mindenen aggódtam. kisfiam születése után nem sokat változott a helyzet, főleg, hogy a lehető legbagatellebb dolgok is megtörténtek vele. pl. oltás utáni ritka szövődmény, ami 1:2000 arányban történik meg és stb. olyanná vált az egész, mindtha hypochonderré lettem volna, de nem magam miatt aggódtam, hanem miatta. minden létező betegség jeleit felfedeztem rajta, de mindent, amit a média és a bulvár éppen felkapott egy-egy szerencsétlen kisgyerek kapcsán, vagy olyan betegségeket, amik ismerősi körömben előfordultak. mindíg volt egy betegség, ami épp porondon volt, hol valami daganat, mert épp egy utcánkbeli kisgyerek abban halt meg, vagy féltem a lufitól, mert a tv-ben egy 2 éves kislány megfulladt tőle, vagy a tüdőgyulladás, stb.stb, és még sorolhatnám.kénytelen voltam pszichológushoz menni, mert kezdtem én is belátni, hogy ez több, mint anyai féltés, mert egy-egy ilyen betegégfelismeréstől szabályosan pánikrohamot kaptam. sokat segített. a daganatos gyerekes alapítványos reklámokat és bármi olyan műsort amiben beteg gyerekek vannak, azonnal el is kapcsolom. most már annyira nem tragikus a helyzet, de azért még most is eszembe jut néha 1-2 dolog.
2010. júl. 24. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim ***** válasza:
100%

Kedves utolsó, mesélnél róla röviden, hogy segített a pszichológus?


Mert szinte mintha magamat olvastam volna a leírásodban!


Én magamra nézve is hipochonder vagyok, és sajnos a két gyerekemet is gyötröm vele. Régen, mikor még nem volt gyerekem, én hülye elolvastam minden gyerekbetegséggel kapcsolatos cikket, fórumot, és ezeket egyszerűen nem bírom kitörölni az agyamból. Én is szinte kutatom a gyereken, nem illik-e rá valamelyik halálos betegség. Ha felfedezek egy tünetet, akkor pánikba esek, keresem azonnal a többit.


Pl. olvastam (évekkel ezelőtt), hogy egy kisfiúnál úgy indult a leukémia, hogy megjelent egy piros pötty az arcán. Azóta rettegek a piros pöttyöktől. Gondolhatod, ez így most, mikor ezer szúnyog támad naponta.....

És a kisfiamnak pár hete megjelent az arcocskáján egy piros pötty. Én teljesen meghülyültem, minden realitásérzékemet elvesztettem. Mivel nem hasonlított szúnyogcsípéshez, biztos voltam benne, hogy ez CSAK AZ LEHET!!! dokihoz nem mertem elvinni, mert valahol mélyen azért éreztem, hogy ez már túlzás, de a védőnéninket boldogítottam miatta. Azóta a pötty elmúlt szerencsére!


És hát nálunk is minden előfordul, ami aggodalomra adhat okot. A védőoltások előtt elmondta a doki, hogy annyira jók már az új oltások, hogy még csak hőemelkedésük se szokott lenni a babáknak. Az én kisfiam eddig az összestől belázasodott, volt, hogy 2 napra. Már 4 hónaposan túl volt egy 3 napos lázzal járó vírusos fertőzésen....még nem volt 1 hónapos, mikor azt vettem észre, hogy olyan meleg a kis feje, és kiderült, hőemelkedése van, de semmi más tünet. Ez hetekig elhúzódott, majdnem beleőrültem (ugye tudjuk, ez is mit jelenthet), még kórházi kivizsgálásra is beutaltattam emiatt....persze minden eredmény jó lett.


Nah, szóval teljesen olyan, mintha el sem akarnám hinni, hogy nekem egészséges kisbabám, gyerekem lehet!

Ma már nem keresem a rémhíreket, de valahogy mindig megtalálnak, ha nem akarom, is tudomást szerzek róluk (lufihír nekünk is meg volt!), és beépülnek az agyamba, és megfelelő pillanatokban mindig előjönnek.

2010. júl. 24. 15:20
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!