Miért néznek ufóként rám, amikor megtudják, hogy nem olvasunk mesét a gyereknek?

Soha nem olvasok esti mesét. Sem a párom, ő kitalál egy mesét a naggyal együtt. Végülis kreatívabb, mint könyvből olvasni, és gondolkodásra készteti.

Nekem anyám sosem olvasott, túléltem, ennek ellenére kreatív ember vagyok, jó a problémamegoldó képességem, sőt én magam is írtam régen kis sztorikat magamnak.

Mondjuk az érdekelne, hogy egy iskolást miért kell altatni? Fiam ovis, de emondja az apja a mesét, vagy bekisérem, puszi után kijövünk. Elalszik magától, egy iskolást meg pláne nem kell már altatni.

"Az olvasás nem arra való hogy elaludjunk rajta"

És ki mondta azt a marhaságot, hogy az esti mesén muszáj el is aludnia a gyereknek? 😂

Nekem se így olvastak, én se így olvasok. Eleve nem az "altatás" része, ezért is vicces az a kifogás is, hogy "iskolást már nem altatunk" és ezért már mesélni se lehet.

Dehogynem!

Esti mese villanyfénynél, majd villanyoltás, puszi-puszi, jó éjszakát! ;)

A 4 évest még ezután altatom.

Én már suli előtt tudtam olvasni, mindig is olvastam, ezt a példát látták a gyerekeim. Ennek ellenére, első gyereket soha nem érdekelte, 20 évesen kezdte érdekelni.

Másodikat kicsinek érdekelte, neki olvastam. 13 éves, hébe-hóba olvas.

Harmadik gyerkőc 2 és fél éves, egyáltalán nem érdekli se mese se éneklés se mondóka. A könyvet egy percig lapozza aztán széttépi, szóval csak koncentrált felügyelet mellett adom neki oda.

Ez a meseolvasás teljesen gyerekfüggő. Persze lehet próbálkozni, kísérletezni de nem a szülőn múlik. Legalábbis 3 gyerekes anyaként ez a tapasztalatom.

Mert ritka.

Kb 3.-4.-ben fogalmazás órán az volt a feladatunk, hogy írjuk le az otthoni meseolvasás menetét. S én voltam az egyetlen az osztályban, aki nem tudott mit írni. (Bár anyám szerint ő olvasott nekem meséket, de ha ez így is volt, akkor is ilyen 3-4 éves korom előtt csak, mert én semmi meseolvasásra nem emlékszek.)

Én TV-n nőttem fel, nem meséskönyvön. Bár abban az időben viszonylag értelmes rajzfilmek is voltak. (A varázslatos iskolabusz, Andersen, a mesemondó, Csutak úrfi, Elveszett világ, Sün Alfréd forró nyomon, Hunyor-major, stb)

Magamtól olvasni (nem háziolvasmány) 8.-tól kezdtem. Akkor jöttem rá, hogy vannak sci-fi/fantasy könyvek. :)

A fantáziámmal sose volt baj. Sőt, kifejezetten jó. A háziolvasmányokat világ életemben utáltam, mert egyszerűen unalmasak számomra. Mindig olyan könyv került a kezemben, aminél úgy éreztem, hogy én ehhez már nagy vagyok, én már kinőttem ebből. (Pl Csipike)

Nem hinném, hogy valószínű, hogy majd olvasok a gyerekemnek, (már csak azért is mert gyerekkoromban a dadogásom miatt hangosan olvastattak, ami kész kínszenvedés volt nekem...) de igyekszek olyan könyveket beszerezni neki, amiket szerethet, hogy ne úgy áljon majd hozzá az olvasáshoz ahogy én. (8.-ig konkrétan azt hittem, hogy minden könyv unalmas. Aztán mikor elérte a Szent Johanna Gimis hullám az osztálytársaimat, kényelmetlenül kezdtem magam olvasni, hogy minden lány olvas, csak én nem, így az egyiket megkértem, hogy küldje át azt a linket, ahonnan ő letöltötte azt a sorozatot. Én meg már nem is tudom miért, de beírtam az oldal keresőjébe annak a filmnek a címét, amire akkoriban eléggé rá voltam függve (Predator), s 4 találatot is kiadott. Addig nem tudtam, hogy ilyen is van. A Narnia krónikái könyvsorozatnak pl 10-13 évesen nagyon örültem volna, csak mind a 100 éves könyveket nyomták ránk abban az időben, s így megutáltam az olvasást.)

Így én nem látom úgy, hogy baj lenne az, hogy nem olvastok a gyereknek esténként (vagy máskor). A lényeg, hogy azzal foglakozzon, ami érdekli. :)

19L

#6 És ha büszke, akkor mivan?! Ne csináljunk már úgy, mintha az olvasás egy kötelező dolog lenne, ami nélkül a gyerek visszamaradott lesz és minden szülőnek csinálnia kéne, aki meg mégsem, az szépen húzza meg magát és ne merje hangoztatni!

Nincs ezzel semmi baj, én se olvastam soha a gyerekeimnek, mégis mind3 felnőtt, soha semmi gondjuk nem származott belőle, mind3 lediplomázott, nyelvvizsgájuk van, jó munkájuk. Körülöttem mindenki szenvedett az esti altatassal, mert a gyerek vergődött, hogy de márpedig még egy mesét és még egyet és ment a hiszti fel óráig, míg nálunk jó éjt puszi, egy kis hatsimi és alvás volt kb 10 perc alatt. És főleg nem altattam az iskolás gyerekeimet, elég nagyok voltak már ahhoz, hogy szépen lefekedjunek és elaludjanak egyedül is.

Én minden este olvastam a gyerekimnek, de ők sose vergődtek, hogy még egy mese, meg még egy... Lehet, hogy néha megpróbálták, de hamar lemondtak róla. Nem vakoskodtam a kislámpánál, hanem rendes villanyfénynél olvastam egyet a kicsinek, egyet a nagynak. Aztán betakartam őket, kiosztottam a puszikat, és kimentem a szobából.

Nagyon örülök, hpgy vannak gyerekek, akiknek meseolvasás nélkül is bő szókincsük, jó fantáziájuk van, és kitűnően boldogulnak az iskolában. Én a mindennapjaimban azokkal a gyermekekkel találkozom, akiknek a szókincsén, beszédértésén nagyon jó lett volna csiszolni, pl. a mindennapi meseolvasás segítségével. Nem ADHD-sok, nem értelmi sérültek, de egy összetett szóbeli utasítás végrehajtása (Pl.Állj fél lábra a szőnyeg közepén, és a fejed fölött tapsolj hármat!) komoly nehézséget jelent a számukra. És nyilván nem az a baj, hogy nem a feje fölött tapsol, vagy nem emeli fel az egyik lábát, hanem hogy az ilyen bonyolultságú mondat matematika és környezetismeret órán is előfordulhat, a való életről nem is beszélve. Az ő fejében pedig csak az információ kétharmada hasznosul.

"Abból a gyerekből, aki olvas, olyan felnőtt lesz, aki gondolkodik."

Nagyon jó dologtól fosztod meg a gyerekedet, sajnálom szegényt