Miért "ciki" ha a gyermekem nehezen oldódó, félénk?

A sztori annyi h ma voltunk egy babaközösségbe, gyakran járunk oda, mindenki ismerős, de ma valahogy a fiam a szokásosnál is bújósabb volt, nem volt neki elég a jól megszokott 10-15 perc a feloldódásra, elvette egy kisfiú a játékát és ez teljesen kiborította. Szóval ott bújt hozzám egy jó darabig le se tudtam tenni. Sokat beszéltünk erről a csoport vezetőjével, aki szintén anyuka. Elmondta, h ne aggódjak az ő fia még 4 évesen is úgy csimpaszkodik rajta, mint egy kismajom, jó volt beszélni vele, mert néha tényleg kétségbeejtő ez a ragaszkodás, egyébként a fiam most lesz 2. Ma is mondta h az ő fia is ilyen, de mikor valaki később rákérdezett, h tényleg, azt mondta, h "de nem ennyire"......ott álltam mögötte és persze hallottam. Elég rossz érzés volt, mivel idáig mindig azt mondogatta szembe, h az ő fia is rettentő ragaszkodó, sőt még ugye idősebb is és még mindig. Legalább nem voltam annyira egyedül ezzel a dologgal, ma meg mintha mindenki valami csodabogárnak nézett volna minket és egy ember aki kiállhatott volna nem tette.....

Hozzáteszem, nem az én "hibámból" ilyen, mindig is sokat mászkáltunk, volt mindig nagy vendégség, úszás, babás programok, nem zárkóztam vele soha négy fal közé. Viszont a gyereknevelésben egyedül maradtam, emiatt esetleg érezheti magát bizonytalannak, sajnos nehéz apának és anyának is lenni egy személyben.....