Mit szólnál, ha gyereked ezeket mondaná és milyen okot feltételeznél?

A barátaimmal haverkodik( 4 en vannak, de mióta csaádjuk van kb havonta találkozik velük)veluk is járunk strandra, állatkertbe,cirkuszba, ültetni, egyetemre 3 hétig tudtam járni, korábban nem, mert folyton beteg volt, illetve a bölcsis jó időszak alatt be tudtam jàrni és jól is ment 1 évig.

Folyamatosan járok randizni, mikor futja rá lelkileg(épp nincs krízis)ilyenkor nagyi vigyáz a gyerekre(este 8 tol éjfélig). Nagyinak rosszak az idegei, nem gyerekbarát, ezért nem hagyom vele kettesben, csak ha muszáj. Nagyival élünk, nemrég költöztünk ide vissza, korábban kettesben éltünk. Alig làtjuk, mert sokat dolgozik és párkapcsolata van. Én viszem a lakásfelújítást egyedül, intézem az ingatlankezeléseket(családi) Egyetem mellett személyi edzővel kondizni jártam fél évet, mert azt hittem beleőrülök a magányba(közben gyerek játszóházban a kondi mellett, nem volt vele sosem gond).

Én rohadtul szeretem a gyerekem, sokkal jobb fej másoknál, kreatív, érzékeny, segítőkész, nyitott, de ez a sok együttlét engem is leterhel,, tényleg minden egyes nap velem van szinte minden percben..de nem viszem be oda, ahol kizàrják a csoportból, azt mondják vad gyerek, hogy rossz, amikor nem szólnak hozzá, ha nem tartott be szabályt és nem segítenek neki, ahol nem hiszik el, hogy nem ő ütött először vagy ahol egy hónapig csúfolta pár gyerek a lányom elkezdett rettegni, hogy kinevetik majd és az óvónők azt mondták észre sem vették.. Vagy ahol az óvónő szerint egy gyerek folyton piszkálja, de vele nem lehet mit kezdeni, mert neki olyan a személyisége.

Játék okozza a konfliktust és az étkezés(el akar venni játékot, nem adja oda, nem mindent eszik meg és ha beletömnék, erőltetik, megszégyenítik miatta/azok a jó gyerekek angyalkák, akik esznek/ kiakad, hogy ő nem és akkor nem is akar jó lenni, itthon meg kérdezi hogy ő jó e)

Beszoktatáson libikókánál voltunk, 2 gyerek odajött, hogy akarnak játszani, mondtam hogy most a lányom ül fent, átadjuk majd a helyet vagy egyikuk uljon fel, odajött az óvónő és képes volt azt mondani a 2 gyerek, hogy ők voltak ott előbb, az óvónő meg mondta, hogy szavahihető nagylányok, nem hiszi, hogy hazudnának. Őszintén én megértem, hogy a gyerekem dühös, én is rohadt dühös lettem, hogy azt hiszi kitúrok két kislányt, a közelében sem voltak, pedig én felnőttként kezelem az érzéseim, nem egy 5 éves szintjén. Tudom, hogy a gyerekem sokszor őszinte, azt is tudom, hogy néha másra fog dolgokat, de be szokta vallani nekem pár pillanat alatt és egyáltalán nem érzem kórosnak, általában elismeri, ha hibázik és egyből elnézést kér, ehhez felszólítani sem kell.

Nyilván nem tudok egy hozzászólásban mindenre kitérni, pl hogy nézünk ki, mit eszik, fiúkkal vagy lányokkal haverkodik e, hányas a lába.. nem tudom ki mit lát fontosnak, de egy részletet sem fogok elhallgatni, szerintem szinte tökéletes az életünk, illetve a bölcsi utolsó évében az volt, most meg a helyzethet képest jó. Majd

megőrülök, hogyújra dolgozzak, ott legalább elismerték a munkám, jókat beszélgettem, egyetemen remek volt tanulni, csak a gyerektől kapok visszacsatolást itthon, az is változó, kritikát a rokonoktól, barátoktól(kritikák: van rajta sapka, nincs rajta sapka, ne vígasztald meg, ne adj neki semmit enni, mondd neki hogy buta, különben nem fogja tudni, ne értsd meg amit mondani akar, akkor majd helyesen mondja, nincs ennek a gyereknek semmi baja, miért nem állsz ki érte, az óvónők hülyék, két nagy pofon kéne neki, túl liberális vagy, ne engedd hogy veled aludjon, ha fél, majd megtanulja, hogy ne féljen egyedül) rendesen kapok, mindenki jobban tudja. Egy két barátot le is építettem ezek miatt, mert nem tudtam elviselni a kéretlen tanácsokat és kritikàt ők meg nem tudtak leállni vele, sőt sértve érezték magukat, hogy nem hallgatok rájuk.

Jó e a helyzet? Kb 7/10, az a három is engem zavar és az is csak a társasági területen, gyorsan kimerülök.. Ha oviba járna rosszabb lenne, nem telhet úgy az élete, hogy nem szeretik, kizárják, csúfolják, nem hisznek neki naponta több órát. Ő sem jókedvéből dühös, nem jókedvéből harap, rosszul érzi magàt bent(a gyereket egyébként bírja és népszerű, páran szokták csak csúfolni.)

Nem pontoztam le senkit.

A nevtan/szakszolgalattal rossz tapasztalatom van(korabban 20 perc után meg sem történt dolgokat írtak le és kapott snit). Meg sem történt dolog pl hogy ceruzát negálja, nem is kérdezték hogy akar e rajzolni, végig bent voltam, nem is volt bent asztal vagy szék neki, egy szőnyegen ültek ketten a gyógypeddel tőlem fél méterre és minden szót hallottam. Gyerekem kirakta a baba részeit, amit kértek, nagyban halandzsázott játék közben, de mindenbe bevonható volt első vagy második kedves szóra, kicsi dolgoktol a nagyig sorbarakta a dgokat, rámutatott a több kevesebbre 3 évesen, mikro még beszélni nem tudott bent, és semmi zűrt nem okozott, mégis figyelem, tanulási nehézség(kevert spec)lett a diagnózis SNIvel és a tanács, hogy rendes vizsgálatra menjünk a vadaskertbe(ezen akkor még mosolyogtam).

Kész vicc az egész. Biztos tudnának többet is, de erre van csak idejük, kaki a rendszer tudom. Gyerekem napi 3-4 óràt játszik bent szabadon ha itthon vagyunk, amúgy kb egész nap, én leülök a játszóházban a kanapéra, ő meg gond nélkül eljátszik a gyerekekkel, ha gond van szólok, hogy látod most a kislány szomorú mert nem akarsz vele játszani, vagy mert nem fejezted be a bújócskàt vele, vagy a kislány csak segíteni akart levenni a játékot, nem elvenni, vagy tudod, ki kell várni a sort, minden játék közös stb..

Az én társas kapcsolataim rendben vannak, csak szegényesek jelenleg.

Vannak akikkel csetelek, vannak akikkel találkozom, forumozok melle, volt laza kapcsolatom most 3 hónapig aminek én vetettem vèget, (elotte eljartam randizni)mert komolyra akarta fordítani a srác, van anyukabol ketto akiket most ismertem meg es mar voltunk egyutt gyerekestul jatszohazban, van uncsitesom, testvérem és egy rakàs rokonom, akik kozel laknak, es sokat talalkozom veluk. Szerencsére egy rakás fotóm és videóm meg beszélgetésem van, amik ezeket igazolják.

A szocializáció valóban hiányzik, de olyan helyen, ahol jó neki.. váltani meg nem

tudok(és félek is, nem akarok rángatós óvónőt kifogni). 2 éves kora óta jár bölcsibe, keveset itt oviba, régen megvoltak a stabil alapok.

Azt a két információt kaptam, hogy azért mondhatta, mert erős megfelelési kényszere va, azt mondja amit szerinte a másik hallani akar VAGY csak úgy mondta.

Én az elsőre tippelnék.

Írok ki egy ehhez kapcsolód kérdést.