Mit szólnál, ha gyereked ezeket mondaná és milyen okot feltételeznél?
Nincs itthon semmi kaja, vigyünk haza az oviból-roskadásig van mindig a hűtő, avokádótól a párizsiig, flancos és mezei ételek, minden másnap több fogást rendelünk étteremből(nem pizzaking, hanem valódi étterem), ami vicc, hogy oviban minden tizedik fogást kóstol csak meg, bent általában kenyeret eszik.
Nincsenek játékaim-a szobája zsúfolásig van játékokkal, 50 db plüss kb, sportholmilk, hangszerek, legófajták, fakockák, rajztáblák, bunker, 140 centis babaház kanáltól a csillárig minden van benne, és 12 ikeás tároló tele mütyürrel, mindenfajta társas, matricás, sajàt roskatag könyvespolca van alsó hangon 40 könyvvel.
Anya nem enged játszani, nem játszhatok otthon-
Minden nap 3 óràt játszunk CSAK társast, mellette olvasok neki napi 3-5 könyvet, plusz estimesék és órákat játszik szabadon, nyaranta kimehet a kertbec a házunk mellett játszótér van, jó időben minden nap kintvan. Otthon remek az alaphangulat, csupa móka, egész nap nevet és viccelődik és keresi a társaságom.
Anya azt mondta tűnjek el- Sosem bántom, se kézre, se sehova nem csapok, rohadtul figyelek mit hogyan mondok és ilyet egyedül a macskának mondok, mikor besurran a konyhába és enné az ételt vagy épp rongál valamit, de azt is kifigurázva, vicces felhanggal “tünés innen te macska”. Én szoktam azokat a kommenteket írni, hogy nem a gyerek rossz, hanem a tette, meg a viselkedést kell bírálni, meg ilyenek, olyan szinten az erőszakmentes kommunikációban hiszek, hogy hú..
Biztos mondott még másokat is, de ezeket mondta el magától nekem, én pedig ki vagyok készülve miatta, mert egyrészt mi a csudától érez így, másrészt mi a fene lesz akkor, ha ezeket elhiszik neki? Na meg miket mondhat még???
Pszichológusi vizsgálat során sikerült ezeket mondania, megállapították hogy anya gyerek konfliktus miatt érzelmi zavarai vannak, nem
làtom el az anyai teendőket(erre csak utaltak szóban).
5 éves, gyönyörű, okos, csinos, tiszta, ápolt, jó anyagi körülmények, minőségi holmik, sokszor veszem ki az oviból(ahol szidják), hogy velem legyen, pozitív élmények érjék, mindenhova megyünk nagyon sűrűn..
Velem alszik megint mert nem hajlandó külön(korábban egy évet aludt külön, de jött pár rémálom) egész nap babusgatom, hàzimunkát játékosan végzünk együtt, minden héten kimozdulunk, tudom hogy szeret engem, naponta vagy 10x mondja, ahogy én is neki, folyamatosan puszil, bújik..ismerősök azt mondták ne legyek már a fenekében folyton, el van kényeztetve mert túl megértő vagyok és elnézek mindent, óvónők odavoltak, mikor azt mondta “anya akkor is szeret, ha mérges rám”
segítség kell, úgy érzem a pszichológusi vizsgálat félrecsúszott indirekt(vagy direkt?) módon..Kértem konzultàciót, de leráztak, viszont nem fogom elfogadni a vizsgálati eredményt és ezzel az eredménnyel a gyerekemet még képesek kiemelni..
Miért lehet ez?
Előző vagyok. És ez a sztori egy tipikus példa, el lehetett volna egy nevetéssel intézni, de most már ott tartasz hogy a pszichológusra is kb felülbírálatot kérsz meg attól parázol hogy elveszik Tőled a gyereket.
A decemberi Gyereklélek magazinban azt tanácsolták amúgy ennek a korosztálynak a még szándéktalan nagyotmondásán, hogy dicsérjük meg úgy a fantáziáját hogy azt is érzékeltessük, kitalált a sztori.
"Nahát milyen érdekeset meséltél" v ilyesmi.
Írtam, nincs apa, sosem volt képben, nem ismeri.
2 éves korától bölcsibe jàrt, de olyan sokat volt beteg, hogy kb akkor is velem volt otthon heti 3 napot, plusz a hetveget 3 éves koráig, aztán az utolsó egy évben3-4 éves korig napi 8 órát bent volt. 3,5 éves korától(ahonnan kb beindult a beszéd, semmi
gondja nem volt) 4, 5 évesen kezdett ovit, innen kezdődött az összes gond. Kezdetben fél napot járt, de folyton kaptam, hogy rossz napja volt, ez meg az, megütötte, sokat nyafog, sír, kiakad.. Ez mind csak az oviban. Majd kezdett durvulni, ahogy jàrt, megharapta az óvónőt aztán jött a nyáriszünet. Otthon/máshol továbbra is semmi gond, gyerekbarát, sok más emberrel találkozott, sok volt a program, vagy az otthoni nyugi, lett háziállat, majd jött az ovi teljes napokra, a harmadik héten fogadóóràt kértek, hogy ez tarthatatlan, harap, csapkod, kiabál, kiakad, duzzog. Csak óvónőket bànt nagyon, gyereket nem jellemző.
Addigra sokmindent mondott a gyerekem az óvónőkről, nem szereti őket, pár nem
szép dolgot, de semmi szélsőségeset. Itt is tettem fel kérdést, azt mondta mindenki váltsak ovit. Váltanék is, de amíg nem zárul le a dolog, nem tudom.
Ôszintén azt hittem, hogy megerősítést kapok afelől, hogy az óvónők nem megfelelő bánásmódja okozza a gondot, erre ez jött ki. Oda mentünk, ahol korábban már jártunk és a beszéddel magyarázták a viselkedést, ami el is múlt, amint beindult a beszéd, tehát megbízhatónak tűnt. Korábbi orvosunk elment, most újat kaptunk ugyanabban az intézményben, hát nem..
Egyébként pszichiátria, a gyógyped felméréssel teljesen egyetértek(nem
jelez gondot), a pszichológiai teljesen félrement(meg még pár dolog, de ez ejt leginkább kétségbe).
Az utolsó kommented alapján szerintem azt kapják az óvónők amit te kapnál, csak téged szeret és nem mer bántani.
Szerintem is benned van a hiba, nem a gyerekben. Én azt javaslom te menj pszichológushoz. Valami nem stimmel. Nincs apa, nincs társad, nagyszülőkről, családról sem esett szó, nem dolgozol. Úgy tűnik mintha minden szükséges társas, emberi kapcsolatod a gyerekkel akarnád mwgélni. Sok a gyereknek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!