Mennyire normàlis az, hogy az 5 èves keresztlànyom retteg a bohócoktól?

Valoszinuleg egy rossz elmeny es vagy kepzettarsitas.

Ez alap. Ennyire nem ismerni az embert mint lenyt, mokas lehet... avagy allando ertetlenkedes hogy az ember miert ilyen vagy olyan. Igaz?

Én egy pár évig a mikulástól rettegtem, főleg a csokimikulásoktol, miután egyszer úgy vettem észre, hogy az egyik eltorzult arccal rámgrimaszolt. El kellett dugja őket anyám és az ismerősök nem adhattak olyat, mert rámjött a sírógörcs. Pedig már 6 év felett voltam. Fobiásan rettegtem a nyulaktól (nem derült ki miért), tehát a húsvéti nyúlfigurákkal is vigyázni kellett mert amiatt is cirkusz volt. Ezen kívül bizonyos hangoktol és zenéktől szinte sokkot kaptam. Ezek a dolgok nagyrészt elmúltak nálam. De például hangok, zenék máig vannak, amiktől fobiásan rettegek nem tudom elviselni.

A bohócoktól gyerekkoromban nem féltem. Számomra inkább unalmasak és közömbösek voltak. Most, felnőtt koromban viszont már bizarrnak tartom őket és átérzem, miért félnek tőlük egyesek. Érdekes, hogy akkor, félős gyerekként ez nem jött át nekem, ha bohócot láttam, csak igy vén fejjel...

Szóval normális. Amúgy mindenki fél valamitől.

Nem feltetlenul BOHOCOT kell latnia. Eleg a kepzettarsitas.

Mar ha tudja valaki,mit jelent az...

Igen, ahogy már valaki irta, ez egy létező fóbia, ami világszerte sok embert érint, felnőttet, gyereket egyaránt. Egyszer azt olvastam, hogy abban gyökeredzik, hogy a vastag, karakteres smink miatt nem tudsz olvasni a másik ember arckifejezéséből, ezért nem tudod, mire számithatsz tőle, igy elveszi a biztonságérzetedet. Arról nem is beszélve, hogy a bohócok nem egyszer random kiszólitanak nézőket a porondra egy-egy számhoz segitőnek, és ez is növeli a helyzet kiszámithatatlanságát, és egy introvertáltabb embert teljesen ki tud csinálni.

Én 30 éves felnőtt férfiként minden emberi félelmeim dacára viszonylag kevés lénnyel vagy élethelyzettel nem merek szembenézni, ha szükséges. Ha félek, csendben legyüröm, és arra gondolok, légy férfi!

Ennek ellenére, amikor múlt nyáron éppen a kertben voltam, és az utcába bekanyarodott a tök ártalmatlan, előadást népszerüsitő cirkuszos kocsi, fülem-farkam behúzva szaladtam be a házba, mert amióta az eszemet tudom, irracionálisan rettegek a bohócoktól.

Szerintem ha géppisztolyos rablóbanda jött volna a furgonon, nem húzodom olyan gyáván, ösztönből fedezékbe, mint akkor