Szülőktől pár kérdés akinek nagy és kiskorkülönbéggel is vannak gyerekei?

Nálunk a kis korkülönbség jött be: 5 év alatt született 4 gyermekünk. 😊 Nagyon szeretik egymást, hamar elkezdtek együtt játszani. Nincs kirekesztés és a vita is ritka, max félrevonul az, akinek épp nincs kedve a nagycsaládhoz. 😄 Nem csinálnám másképp. Amikor csak ketten voltak, akkor is fix volt a napirend, így csapatként működtek együtt, most meg végképp. Iszonyat cukik, ahogy a 3 nagy jön, ha hívom őket, a kicsi meg mászik utánuk. 😊

Amire viszont nagyon fontos odafigyelni: muszáj mindenkivel minőségi időt tölteni külön is. Nálunk minden héten valakivel elmegyek vagy csak én, vagy az apukájuk valahova, és akkor az a délután csak róla szól. Muszáj velük egyénileg is foglalkozni, ápolni a lelküket, minden figyelmet rájuk szegezni. 😊

3 gyerek.

Első 3 éves volt, amikor megszületett a tesó. Nekünk ez nagyon nehéz volt. Pont akkor kezdte a nagy az ovit. Féltékeny volt stb, és nehezen szokott be.

A középső most 8 éves, a legkisebb 1 éves lesz.

Nálunk a nagyobb korkülönbség sokkal inkább bejött. A nagyokkal már meg lehet beszélni a dolgokat. Sokkal-sokkal könnyebb így.

De van akinek a kis különbség jön be. Nem vagyunk egyformák.

Nálunk 4 év alatt lett 3gyerek, és én szeretem így. Nagy az összhang a gyerekek között, jól elvannak együtt. A középső kicsit tényleg tudathasadásos, ahogy mondják, hogy se nem kicsi se nem nagy- és általában ő nem fér a bőrébe, de azért még bőven kezelhetőek a kirohanásai. Már mind a hárman iskolások, kifejezetten jó most velük.

Tesóméknak van egy nagyfiuk, majd 7 év múlva született kisöcsi és mégegy kisöcsi egy év múlva. A két kisebb folyamatosan harcban áll egymással, folytonos a versengés, hiszti mindenen. Mivel elég problémásak együtt a kicsik, ezért a nagy eléggé háttérbe van szorulva, bár igyekeznek vele is minőségi időt tölteni.

Ettől függetlenül ragaszkodnak nagyon egymáshoz mind a hárman.

A het nagyobb gyerekunk kozott 14 honap van, trhat nagyon pici a korkulombseg, a masodik es a harmadik gyerek kozott viszont 10 ev.

Az en szempontbol talan a nagyobb korkulombseg konnyebb, mert a kicsire es picire figyeles, a gondozasuk sokkal farasztobb volt, mint most egy gyerekkel babazni. Napkozben ugye a nagyok suliban vannak es suli idon kivul sem folyton velem akarnak lenni mar, mert igenyuk van az egyedul letre is, csendre a sajat szobajukban.

Viszont az is igaz, hogy mig a ket nagyobb gyerekkel kotetlenek voltak a napjaink, max idopontra mentunk vapahova, de az ritkam volt.

A picivel egy hetes kora ota viszem/hozom a nagyokat suliba/sulibol, menni kell idore es kesz. Mindegy, hogy hasfajos volt, vagy epp a fogzas miatt alig aludtunk, vagy magatol meg nem ebredne fel, ebresztenem kell, keszulni, mert menni kell.

Mondjuk hamar megszokta, 4 honapos koraig kb akkor elaludt, mire a kisajton kimentunk ilyenkor es vegig aludta az egeszet mindig.

A testverfeltekenyseget mi teljesen megusztuk. Ugye az egy eves korkulonbsegnel nem volt, mert tul kicsi volt meg hozzaa gyerek es nem is emlekszik arra, hogy eleinte nem volt testvere.

Most meg mar tup nagyok a feltekemykedeshez, nagyon vartak a kistesot, imadjak, kenyeztetik. Jatszanak vele sokat es nagyon buszkek ra, amikor valami ujat csinal (pl a fel varosnak elujsagoltak hogy mar setal, vagy kimondta az elso szavat).

Jah es az egyuttjatszasrol annyit, hogy valoban sokat jatszottsk egyutt a kis korkulonbseges gyerekeim es kevesebb igenyuk volt velem jatszani, mint most a picinek, aki ugye napkozben itthon van velem es nincs teso korulotte. De a nagyok tobbet is veszekedtek, mert sok dologban mas volt az erdeklodesuk es egymast nyaggattak, hogy a masik azt jatsza, amit az egyik akar es forditva. Vagy jetszoteren veletlenul se ugyanazt akartak egg idoben, igy en egyiktol a masikhoz jartam, hogy mindkettohoz oda tudjak ulni.

Szoval gyerek szempontjabol en nem tudoM megmondani hogy melyik a jobb.

Az en szempontombol a nagyobb korkulonbseg konnyebb, az biztos. (Nah nem akkor, amikor olemben a nyigos picivel az egyik gyereknek a ket ismeretlwnes egyenletrendszert magyarazom, mikozben a masiknak meg figyelem hogy irja a fogalmazast.)

A kicsi korkülönbséget csak akkor vállald be, ha van segítséged, amúgy meg fogsz bolondulni. És ha a nagyon látszik, hogy többemberes,akkor bele se vágj.

Én kicsi korkülönbséggel vállaltam 2 gyereket, 20 hónap van köztük. Az elején tiszta zombi voltam. Terhességem alatt váltott a férjem munkahelyet, így amikor a második gyereket vártam, már 12 órázott, hétvégén is. A gyerekek azt sem tudták ki az apjuk. Nagymamák tojtak ránk. Ráadásul a kicsi nagyon nehéz baba volt (most is az).

Egyáltalán nem élveztem a babázást, egy rémálom volt, és szerintem mindkét gyerekre kihatott. Pedig az első gyereknél nagyon sokat nevettünk, élveztem, hogy ilyen kicsi, aranyos babám van. A másodiknál már csak túlélni akartam a napot, és vártam, hogy mikor mennek már ágyba.

Hozzáteszem, nagyjából eljátszanak együtt, de még egyszer annyit veszekednek is. Igaz, az egyik fiú a másik lány, mindig mondják, hogyha azonos neműek lennének, jobban eljátszanának. Hát, nem tudom.