Lányom helyett mindent nekem kell csinálni, ha nem csinálom, sír. Másnál is volt ilyen?

Nem tudom nálatok mi van, de nekem a 11 hónapos csinál hasonlót, én nem látok benne határfeszegetést, inkább egy ilyen kommunikációs fejlődést, először rám mutat, aztán a valamire, sőt néha megfogja a kezeimet és próbál velük tapsolni.

Én nem szoktam beleállni ezekbe, nem is látom fegyelmezésre vagy erődemonstrációra szoruló helyzetnek, megkérdezem, hogy "azt szeretnéd, hogy eztvagyazt csináljam? Nézd, Anya eztvagyaztcsinálja", máskor biztatom rá, hogy csinálja ő.

Etetni is próbál a kajájából.

Szerintem élvezi, hogy ilyet is tud.

Szerintem a normális érés része! Kapcsolatot teremt, próbálja kitalálni, hogy lehet másoktól kérni, bevonni valamibe.

Képzeld el Magad egy olyan országban, ahol senkinek nem ismered a nyelvét, eszközkészletét, sőt valami teljesen újszerű módon kommunikálnak, aminek még az egységeit, elemeit is meg kell tanuld.

Szerintem amikor amúgy is játszanátok, akkor nyugodtan kövesd őt, sőt én minden ö kifejezést meg szoktam dicsérni pl ha rázza a fejét, mert jóllakott, vagy rám mutat, hogy gyújtsam meg a gyertyát. Ha épp nem fér bele mert pl indulunk vhová akkor is visszajelzem. Pl:" szeretnéd a gyertyát? Ügyes vagy, hogy mutatod, de most nem, most indulunk". Ismételni is szokta, hogy "nem" és integet a gyertyának

. Néha meg nyilván nyűgös.

Ha sokszor kell vmi miatt nemet mondani és látom hogy sok neki, vagy túl gyors a nap, akkor beiktatok egy közös játékot, ahol követem a vágyait.

Ez nem zsarnokoskodás a gyerektől, meg nem a szülő csicskáztatása, ezen ne aggódj.