Barátnőm rendszeresen rácsap a gyerekére, ordibál vele, rángatja. Hogyan tudnék rá hatni, hogy ne tegye? Egyáltalán beleszólhatok?
Senki nevelési szokásaiba nem szeretek beleszólni, nem is szoktam sose, magánügyként kezelem! De mivel sokat vagyunk együtt és a kicsi már egyre "csintalanabb", nekem nagyon kellemetlen ezt nézni, a gyerekem sem tudja, mi történik ilyenkor, görbül le a szája :-( Anyuka ordibál, rángatja a gyereket, lever rá egy sorozatot, a gyerek meg sikít, üvölt. És az utcán is ez megy :-( 2 évesek a gyerekeink, az enyém megérti, ha határozottan rászólok, de a másik kislány elszökik, borogat a boltban, mintha már direkt provokálná az anyját. Egyszer már volt ez téma közöttünk, azt mondta, hogy szerinte semmi rossz nincs benne, ha így bünteti, de közben meg folyton panaszkodik, hogy nem tudja mit csináljon, nem bír a gyerekével.
Mit tegyek? Engem sokat ütöttek kiskoromban, az ilyen látványtól nagyon feszült leszek, ideges, legszívesebben otthagynám őket.
Tényleg nem tudom, hogy milyen lehet egy szófogadatlan gyerekkel, mert az enyém megérti, hogy mit várok el tőle, elég, ha határozottan a szemébe nézek és mondom.
Teljesen máshogy neveljük a gyerekeinket, nem mondom, hogy én példás szülő lennék, mert pl. ő azt mondja, hogy én meg túlságosan elanyásítom az enyémet, sokszor összebújúnk, ott járkálok mögötte, nehogy baja legyen, meg ilyenek... :-))
Nem akarok beleszólni a nevelésébe, mert nem igazán szereti a kritikát. Egyszer azt mondja, hogy ezt már nem bírja, hogy ilyen a gyereke, máskor meg azt mondja, hogy ő így szereti, ilyen csintalannak :-S
Lehet, hogy ők nem úgy élik meg ezeket a vitákat, mint én, nem lelkiznek rajta annyit, de én akkor is feszült vagyok, ha veszekedés, pofozkodás van. Nem is értem, hogy lehet idáig eljutni, hogy harcolni kelljen egy gyerekkel meg rángatni, üvöltözni.
válasza:Lehet idáig eljutni,hidd el...én is eljutottam,és nagyon utáltam magam.A gyerekeim agresszívak,durvák,és egyre rosszabbak lettek,minél idegesebb voltam,és minél többet megcsaptam őket.Nem vagyok rá büszke.
Hogy mit javasolhatnál,azt hiszem neki kell akarnia a változást,nála kell betelnie a pohárnak ahhoz,hogy fordítani tudjon.
Először is másképp kell szerveznie a napjait,hogy abban mindennek meglegyen a helye és ideje,így anyunak nem csúsznak össze a feladatai,és így egy bosszúság forrás ki is van pipálva.
Ha jól szervez akkor rendszeresen jut magára is ideje,pihenésre,szórakozásra,megint kipipálva egy bosszúság forrás.
Megfelelő szervezéssel apura is jut idő,így a párkapcsolati feszültségek is csökkennek.
És akkor még mindig megmarad az anyagi bizonytalanság,munkahelyi stressz,betegség miatti szorongás,haláleset miatti gyász stb,stb...amin nem tud változtatni,és éppen elég feszültséget okozhat még egy szülőben,és egyáltalán nem teszi nyugodttá,és kiegyensúlyozottá.
A gyerek felé,meg határozott fellépés,és következetesség kell a változáshoz,ezt bizony jól látod.Nem lehetetlen változtatni,csak fel kell ismerni a problémát,akarni kell a változást,és tájékozódni kell nevelési műsorokból,szakirodalomból stb,mint ahogy előttem írták.
Ha szerinted ezt megérti a barátnőd akkor szólj neki szépen,hátha...
De a saját tapasztalatom az,hogy akár milyen jóindulatú is vagy,ha mások nevelésébe akarsz beleszólni,előbb harapja le a fejed,minthogy elgondolkodjon a mondandódon.
válasza:Biztos mindenki máshogy éli meg a stresszhelyzeteket, mert nekem is vannak gondjaim, de máshogy dolgozom fel, a gyerekhez türelmes tudok maradni. Inkább a páromon vezetem le, de ő már tudja, hogy nem akarom én bántani, csak anyu most ideges, nemsokára lenyugszik :-)))
Szerintem problémák mindig vannak és lesznek is, ez nem lehet kifogás, hogy ezért nincs elég türelmünk a gyerekekhez. Anyáméknak sem volt sajnos :-(
Tanulni kell egy kis önuralmat, nem szabad engedni, hogy annyira felmenjen a pumpa bennünk, hogy verés legyen a vége. Nem könnyű, de szerintem tanulható a dolog.
Ma is lent voltunk a barátnőmmel, és a gyerek most azt csinálta, hogy szándékosan az úttest felé bandukolt. Már elég messze járt tőlünk, az anyja utána kiabált, hívta vissza, mondta, nem szabad arra menni. De a gyerek ment tovább, miközben folyamatosan nézett hátra és közben vigyorgott! Erre az anyja elkezdett utána szaladni, a gyerek meg direkt begyorsított és kacagva menekült az anyja elől, rá a főútra. Úgy csinált, mintha ez egy fogócska játék lenne, pedig már többször kapott az ilyen viselkedésért. Persze ennek is verés lett a vége :-(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!