Dackorszak, van vicces sztoritok?

3 éves lehetett a lányom, NAGYON hisztis volt. Van egy páros videóm róla, az egyiken lefekvés előtt ordít, mint a vadszamár, hogy ő márpedig nem akar aludni, van benne földön fetrengős jelenet, meg amit akarsz.

Aztán 2 órával későbbről egy újabb videó, hogy amint kipattant a szeme, ugyanazon a magas cén üvöltött tovább, ahol abbahagyta, amikor végre bealudt. Így 5 évvel később már őszintén tudtam rajta röhögni, amikor végignéztem... :D

Elkezdtem énekelni a slágert:

-Let it rain over me.

Erre a fiam, akit Leventének hívnak:

-Nem vagyok Levicsú!!! Ne nevezz így!

Talán nem elég jó az angol kiejtésem?

Ez persze annyira megtetszett a lányomnak, hogy 7 éve Levicsúnak becézi, ő azóta is minden nap kiborul rajta.

A másik, ami így vicces, de fél óra hiszti után már kiakadtam rajta. Karácsonyi vásárban voltunk, és egy csapat gyerek egy kisebb színpadon karácsonyi dalokat énekelt. Ez nagyon tetszett a lányomnak, és a következő sarkon kijelentette, hogy:

-Én is énekelni akarok!

-Hát énekelj!

-De én nem tudok!

-Akkor ne énekelj!

-De én akarok!

-Akkor énekelj!

-De nem tudok!

-Énekeljek neked egyet, megtanuljuk?

-Neeeem! Én akarom egyedül.

Hosszas küzdelem lett belőle, ezt is emlegetjük a mai napig, hogy valamit nagyon akarok, de nem tudom megcsinálni.

Sőt, van egy Zaporozsec szám (Vagy valami ilyesmi), ahol ezt énekli:

-Írnék egy dalt is rólad, de nem tudok, csak egy elkopott ócska dallamot.

Amikor ezt meghallottam, alig tudtam abbahagyni a röhögést, a többiek nem tudták mi a bajom.

Hű mint égen a csillag, pedig még csak 2 éves a fiam. Az egyik kedvencem, azon akkor is csak röhögni tudtam:

Pakolja a kisautókat, motorokat szépen sorba a kanapé szélére. Egyszer csak lehajol, majd felnéz és dühösen így szól: ez mi? Mondom neki sorba rakott autók. Egy pillanat alatt égtélen ordításba kezd. Döbbenten kérdezem mi a baj. Erre ő visítva: Én nem akartam sorba!

Az éneklés az nálunk úgy megy, hogy ülünk az autóban és egyszer csak kijelenti, hogy: nem akarok énekelni. Hát drágám akkor ne ènekelj, de szinte ki se mondom már nyomja 😁

A legtöbb viccesnek is mondható helyzet a csak azért se szitukból jön, pl megkérdezem: kicsim kérsz a reggelihez tejcsit? Mint az agresszív kismalac rávágja, hogy nem (de legalább válaszol) épp leülök mikor angyali tányérszemekkel rámnéz és szemrehányó de mégis csilingelő hangon megkérdezi: Tejcsim?

Néha nehéz jópofát vágni, de utólag én is csak röhögök.