Mitől van ez? Kérem csak olyan írjon aki segitő szándékot mutat!

Talan nem tudtad magad túltenni azokon a dolgokon, amelyek törtentek szegénnyel. Esetleg bűntudatod is van, mert nem te voltal vele akkor (nekem szokott ilyen motoszkalni a fejemben,: "ha én ott vagyok, akkor tuti nem törtenik meg, mert én odafigyeltem volna rá, mi a francnak kellett akkor máshol lennem?!" Önostorozásból kitűnő vagyok)

Jársz még a pszichológushoz? Mindenképpen érdemes lenne, de ha azt erzed hogy nem érti meg a problémádat, akkor keress másikat, aki segít feldogozni a múltbeli eseményeket. A kislány hogyan élte meg ezeket a rossz dolgokat? Nem lehet, hogy rajta is látsz valamit, ennek következményeként?

Kicsit régi kérdés. Sajnos megfelelő választ nem tudok írni. De a sztori, bocsi, de hogy a p..csába szakadt le a gyerek ujja? Azért ez nagyon durva, apja hol volt mikor ez történt?

Azért leírom az én sztorimat, mert én is szorongtam a kislányom miatt.

Amikor megszületett és hazamentünk onnan kezdődött az egész. Egyszerűen rettegtem, hogy elfogják rabolni. Nem tudom miért, de csak erre tudtam gondolni, hogy ne rabolják el. Amikor a párom elment a boltba, olyankor is úgy bezártam az ajtót és lehúztam a redőnyt mint amikor elmegyünk itthonról. Mikor kimentünk sétálni, akkor folyamatosan azt lestem, hogy ugye nem jön egy kocsi, amibe belerángatják babakocsistól. Aztán mikor kezdett kicsit nagyobb lenni, mozogni, szóval nem volt olyan magatehetetlen mint egy újszülött, akkor szépen lassan ez az érzés megszűnt. Persze féltem a mai napig, de már nem olyan paranoiás szinten. Ha majd elkezd kamaszodni és eljárni a barátaival akkor gondolom újra kezdődik. 🙍