Szerintetek az ilyen ember miért panaszkodik?

Csak az a bajod, hogy te nem panaszkodhattál neki.

Mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb.

Szerintem egyik helyzet sem jó, és mindkettőtöknek van oka panaszra.

Hadd panaszkodjon, ez nem verseny, jó ismerősök vagytok te meg elmesélheted neki a te problémáidat. Tudom milyen szegénynek lenni, de hidd el nem direkt nem érti, mi a bajod, hanem el se tudja képzelni milyen az, ha nincs pénz rendes ételre. Én is néha fel-fel emlegettem anno a gimis barátnőmnek, akiknek amúgy tök jól ment/megy, hogy de jó lehet gazdagnak lenni (persze nem így de ez volt a lényege) és teljesen megvolt győződve arról hogy ők nem gazdagok. Neki akkor 20 évesen volt pár milliója a bankban, nekünk meg az élmény a párommal, hogy nem ettünk mást pár hónapig csak fűszerezett tésztát, vajaskenyeret, legolcsóbb felvágottat, zsírszalonnát, paprikás krumplit üresen.

Én megértelek! Nem könnyű. De neki sem lehet, és ha ő nem panaszkodik, neked nem lesz könnyebb. Ha zavar akkor kerüld el, nem muszáj barátkozni.

(Mielőtt bárki megszólna, már nem vagyunk szegények, nem úgy vállaltunk gyereket)

Ha lehetne választani, inkább csórón élnék, mind egy idegbeteg, elégedetlen szülővel rossz légkörben.

Pszichés vagy anyagi problémáim legyenek?

Egyértelműen az utolsó! Előbbi rettenet sok pénzt igényel, és az sem biztos, hogy elmúlik valaha, az anyagi gondok viszont nem kísérnek egy életen àt.

Sajna engem mindkettő érintett, ráadásul nem is csak egy, hanem 2 idegbeteg-kikészült szülő szakadt rám, ha visszamehetnék az időben a kiabálásokat és szidásokat mosolyra cserélném ahelyett, hogy megnyerjük a lottó5öst

Én akkor megtanultam,hogy soha ne panaszkodjak,amikor egyik barátom válasza folyton az volt ,,én is" ,,nekem is"

Tényleg mindenkinek a saját problémája a legnagyobb.