Edzésre járás vagy nem járás? Hogyan hozzam újra vissza a kedvét?

Gyermekem "sportkarrierje" kicsit bonyolult. Még 2017-ben kezdett el kézilabdázni, akkor még az osztályfőnöke volt az edző. Akkor leginkább kapus poszton játszott. 2018 szeptemberében már igazolt játékosként járt edzésre, viszont ott már hanyagolta az új edző a korábbi kapusjátékát és testalkatára hivatkozva inkább mezőnyben játszatta. Néha beállhatott a kapuba egy-két meccsen pár percre. A kézilabdához való viszonya illetve hozzáállása csökkent, de még várta az edzéseket.

A második félév közepe táján, viszont abszolút elment a kedve, mivel már edzésen sem állhatott kapuba. Ekkor abbahagytuk, bár az érdeklődés még valamennyire megmaradt.

Korosztályt váltottunk, idősebbek lettünk és így már más lett az edző is.

Kérdésem után, hogy már nem ... néni az edző így szeretnél járni edzésre? Egyből igent mondott.

Megvolt az első edzés, végignéztem. Látszólag élvezte, tetszett neki ... bácsi hozzáállása. Viszont az edzés végén odajött és a fülembe súgta, hogy nem szeretne járni.

Kérdésemre, hogy miért nem, a válasza az volt, hogy hosszú az edzés (fél órával hosszabb, mint korábban), és nem állhatott be a kapuba.

A csapat nagy része nem változott, ugyanazok a fiúk, mint azelőtt.

Bár volt egy megnyilvánulás az egyik kisfiútól, hogy ez nem így működik, hogy járunk is meg nem is, miért hagyta ki a nyári tábort és a hasonló kötekedő megjegyzések. (Részben egyetértek a kisfiúval.)

Mit csináljak? Próbáljam tovább tartani a lelket, hogy az új edzőnek meg kell ismernie és be kell pótolnia a lemaradást és hasonlók? Próbáljak meg beszélni az edzővel (Nagyon korrekt.)?

Köszönöm a segítséget és az építő jellegű hozzászólásokat!