Az anya “hibája”, ha a fiú gyermek apás?

Szerintem erről senki sem tehet.

(Én is rajongtam az apámért, "hozzá akartam feleségül menni", de anyut is szerettem. )

Hát képzeld nem az anya hibás. A nagyfiam iszonyat apás, akkor lett anyásabb, mikor megszületett az öccse. A kicsi anyásabb, inkább én vagyok neki a fő személy, és ugyanúgy nevelem mindkettőt, ugyanúgy foglalkozom vele, mint a naggyal ennyi idősen.

Az,hogy a fiúk anyásak, a lányok apásak egy babona. Öcsém apás volt, én meg tulajdonképpen egyik sem. Öcsém fia is apásabb... Ez senkinek sem a hibája.

Logikádat követve:

nálunk ki a hibás, hogy az egyik lányom apás, a másik anyás?

Nem tudom, hogyan juthat eszedbe ilyen szamárság.

A fiúnak az apja a viszonyulási minta. Olyan erős, okos, ügyes stb. akar lenni, mint az apja. 4-esnek nagyon igaza van. Ha pl. rászólok (mint apa), a hatéves fiamra, hogy vegyen fel pulóvert, akkor megkérdezi, én veszek-e. Ha igen, akkor ellenvetés nélkül ő is. Ha nem, akkor vitatkozni kezd, neki miért kell. De az teljesen közömbös neki, hogy a feleségem hogyan öltözik.

Az, hogy milyen nemű gyereknek melyik szülő a kedvence, az teljesen változó.

Sokszor van pl. egy olyan effektus is, hogy mindkét nemű gyereknek apa a kedvence, mert belőle kevesebbet kapnak, a napi "csatákat" nem vele kell megvívni. Anya küzd azért, hogy öltözzenek föl reggel, egyenek már, mossanak fogat, vegyék a cipőjüket stb. és ő már nem bírja cérnával, így türelmetlen velük. Apa meg reggel korán elmegy, délután meg amint hazaér, ráér játszani, beszélgetni velük és csupa vidámság, csupa derű. Így persze ő a várt és népszerű szülő. :DDD