2 éves kislányom az idegeimre megy, mit tegyek?

Szia! Rettenetes érzés, de ilyenkor elő kell venni a pedagógiai vénát. Következetes nevelés: figyelmeztetés, aztán büntetés, és megbeszélés. Kettő éves is tudja már mi helyes és mi nem. A lehetséges következmények azért tudják a picit terelni, s talán neked is jobb lesz. Ne kiabálj, csupán légy vele határozott, s ha bünti van akkor bünti van.

volt olyan már hogy azt mondtad neki: "kislányom ha nem csinálod ezt vagy azt, akkorsz kikapsz, vagy bünti lesz" és mégsem lett?

Ez egy ilyen fázis, túl lesztek rajta. :o) Ősszel lesz 3, már sokkal jobb. Szerintem a szigor nem mindig vezet célra. Nálunk éppen az jött be, hogy ha nem erőltettem a dolgokat. Előfordult, hogy másfél óra volt, mire felöltözött. :o) Igaz, én akkor már terhes is voltam, nem bírtam fizikailag sem, hogy utána rohangáljak. SZépen elmondtam, mit szeretnék és megvártam míg megcsinálja...

Terrible twos ("borzasztó kétévesek"): a szakirodalom így nevezi, és tényleg része a normál fejlődésnek. Bár ezt tudva sem könnyebb megélni, de legalább nem ostorozom magam, hogy végleg elrontottam a nevelését. Én elsősorban azt a módszert alkalmazom, hogy megpróbálom elkerülni a hisztit, tehát az életveszélyes és alapvetően tilos dolgokon kívül mindent csinálhat egyedül, és egyszerű kérdésekben (pl.: melyik szandált húzza fel, milyen gyümölcsöt kér, merre sétáljunk, motorral menjünk vagy rollerrel stb. stb.) ő dönthet. Igényli is ezt, én pedig nem vagyok egy autokrata személyiség, nem tudok hitelesen kényszeríteni. Én a belátásban hiszek. Ha valamit kérek Tőle, és nem csinálja meg, akkor elmagyarázom, megindokolom. Ha nem hajlandó, akkor szépen csinálom a dolgom, nem könyörgök, nem üldözöm. Ha hisztizik, nem vitatkozom vele, megvárom, amíg lecsillapodik, és elmagyarázom még egyszer. Ha teljesen kifordul magából, beküldöm a szobájába, hogy akkor jöjjön ki, amikor befejezte, és hajlandó normálisan viselkedni. Egy idő után lenyugszik, szépen megcsinálja, amit kértem, sokszor egy-egy jelenet után átölel, békül. Az utcán, nyilvános helyen kicsit más a helyzet, ott mindig van közönség, és ezt a gyerekek jól tudják és kihasználják. Ma is megjegyzést tettek rám, amikor az üvöltő gyerekemet kézen fogva vezettem, mert mindenáron a parkolóban akart futkározni. A verés nálunk nem opció, de néha én is rákiabálok. Attól egyébként sokkal rosszabb lesz, tehát a valódi büntetés ebben a korban a figyelemmegvonás, ha nem megy bele az ember ebbe a "ki a főnök" játszmába. Az enyém is nemsokára bölcsibe megy, én is azt gondolom, hogyha nem napi 24 órát leszünk együtt, őt is és engem is érnek más ingerek, akkor valahogy kevesebb lesz a felesleges konfliktus. Meg a beszédben is kénytelen lesz fejlődni, mert nem leszek ott, hogy a hümmögéséből kitaláljam a gondolatait. Arra alapozom ezeket a reményeimet, hogy mással tisztára kezesbárány, a férjemnek is egyből szót fogad, megpróbálja elmondani, mit szeretne (szótagok, egy-két rövidebb szó, mutogatás) tehát kifejezetten csak rajtam szeretne uralkodni, tőlem várja el a gondolatolvasást. Bocs a litániáért, de rövidebben nem tudtam leírni.

Szia! Nekem 3 kisfiam van, a kicsi majd ősszel lesz 2 éves, és tudom, őis elkezdi majd, de nekem bevállt az, hogy ha nem akarta felvenni, akkor azt mondtam neki: " Tudod, mit? Inkább ne vedd fel a ciőpőt, de akor a zoknit is vegyük le, mert ha mezítláb leszel, kilyukad a zoknid!" vagy ha a boltban ott akart hagyni, csak annyit mondtam, hogy akkor amit neki akartam venni, visszateszem, mert akkor nincs kinek vegyek, ha ő nincs itt. Szóval próbáld mindig az ellenkezőjét kérni, mint amit el szeretnél érni, vagy meggyőzni őt valamivel. Nekem még most, hogy a nagy már iskolás, még mindig bejön nála is ugyanez a módszer.

Utolsó vagyok. Sose üvöltözz vele, mert annál rossazbb lesz. Inkább normál hangerővel, leguggolva hozzá, hogy kb egymagas legyél vele, mert akkor partnernek tart majd, szóval így beszélj vele. Mert tudod, azt kapsz, amit adsz!