Hogy lehet ezt a helyzetet a helyén kezelni?
Sziasztok. A kérdést a 10 éves lányom illetve egy kolléganőm szintén ennyi idős lánya ihlette, mindketten rendkívül válogatósak (voltak) kaja szempontból.
Az én gyerekem semmilyen zöldséget, gyümölcsöt nem akar(t) megenni, a rántott dolgokat szereti, főleg a rántott csirkemellet, azt roston is megeszi néha. Azonban ha bármilyen formában valamilyen zöldség került a húsra vagy akár csak mellé, már toporzékolt, hogy nem eszi meg. Pl tepsis csirke, mellette krumpli és hagyma, egyben megsütve, na abból semmit nem evett meg, mert hogy ott a zöldség.
Főzelékből sem evett meg semmit kb, csak a babfőzeléket. (Mondjuk abban is zöldség van, de ezt valamiért mégis megeszi)
Felvágottból is csak a csirkesonka jöhetett szóba, más nem. Valamint a sima vajas kenyeret is megeszegette.
Nagy vonalakban ennyi, hirtelen ezek jutottak eszembe, a kolléganő gyerekénél kísértetiesen hasonló a dolog.
A lányomnál ez valahogy fokozatosan alakult ki, kezdődött azzal, hogy amit megevett azelőtt, azt egy ponton közölte hogy nem eszi meg, mert nem szereti. Majd ezt egyre több dologgal játszotta el, érdekes az oviban/suliban sok olyat is megevett, amit otthon nem.
Na már most egy ideig próbálkoztunk megszerettetni vele a különböző ételeket, mindenfélét főztünk, próbáltuk megkóstoltatni vele, de csomó olyan dologra mondta rá, hogy ő azt nem szereti, amit soha még csak nem is kóstolt. Nyilván nem arról van szó, hogy mindent meg kell ennie, mindenkinek van olyan kaja, amit nem szeret, de ez már szimpla hiszti és finnyáskodás.
Egyszerűen betelt a pohár nálunk is, hogy minden erőfeszítés hiábavaló és néhány éve elkezdtük azt, hogy nem főzünk külön neki vagy nem úgy főzünk, hogy csak azt a néhány dolgot, amit hajlandó megenni. Leültettük az asztalhoz, mondván ez az ebéd, ha megeszi jó, ha nem, nem. De, ha nem hajlandó megenni, akkor mást sem ehet, pl szendvicset. Mehet a szobájába és kész. Az elején hisztizett, hogy de ő nem szereti, így-úgy, de ignoráltuk a finnyáskodást és kitartottunk amellett, hogy ez az ebéd és vagy megeszi vagy bizony éhes marad. Nyilván főztem azt is, amit ő szeret, de nem minden egyes nap. Szép lassan el kezdte megkóstolgatni az ételeket, mivel rájött, hogy komolyan mondtuk, amit mondtunk neki és szép lassan el kezdett egyre több mindent megenni. Mára eljutottunk már odáig, hogy a korábban "elutasított" ételek kb 60%-70%-át már megeszi minden gond nélkül. Szóval fokozatosan haladunk.
Idáig ezzel nincs is gond, a férjemmel maximálisan egyetértünk a lányunk nevelésével kapcsolatban, de amikor ezt így kitárgyaltuk a kolléganőmmel, akkor kiderült, hogy ő meg tök az ellentétünk, körbeugrálja a gyereket a mai napig, ha kell hetekig ugyanazt a 2 ételt főzi vagy kétfelé főz, maguknak és a kislánynak, nem erőltet semmit stb. Én úgy voltam vele, hogy hát jó az ő dolga, én ezt biztos nem csinálnám, próbálkoztunk épp eleget, de nem az én bajom.
Azonban a kolléganő nem zárta le ennyivel, hanem kiakadt, hogy mégis miért kell erőltetni a kaját a gyerekre, hogy micsoda szörnyű dolog ez, ők voltak pszichológusnál is hónapokig, aki annyit tudott végső soron tanácsolni egy raklap pénzért cserébe, hogy hát ez van, hagyják békén a gyereket és ha 2 ételt eszik csak meg, akkor főzzék neki azt a 2-t.. Nem gondoltam volna, h ebből a témából bármiféle feszkó lesz, gondoltam elmeséljük a saját tapasztalatinkat és ennyi, de mikor már elég rányomulósan és kissé sértő hangnemben akart elszámoltatni és már-már megkérdőjelezte a szülői mivoltunkat, szépen és "kedvesen" leépítettem és alaposan megmondtam a magamét. Semmi trágár dolog nem volt benne, csak elmondtam hogy ő úgy neveli a lányát, ahogy akarja, az ő dolga, ha neki megfelel hogy a gyerek dirigál, ő meg úgy táncol, ahogy a kislány fütyül, ám legyen, de semmi köze ahhoz h mi hogyan kezeljük a helyzetet a férjemmel.
Persze megsértődött és még nekiállt feljebb.
Én kissé értetlenül állok a helyzet előtt, nem tudom mégis mit kéne csinálnom v hogy kéne viszonyulnom ezek után a sztorihoz. Kissé kellemetlen így a helyzet, mégis csak egy irodában dolgozunk.
Szerintetek itt mi a jó megoldás..?
Hát örülök kedves 10-es, hogy segíteni tudtam, sok sikert! :)
Mi egyáltalán nem érezzük erőszakosnak a módszerünket, sokkal inkább hatásosnak, azt viszont nagyon durvának éreztük, hogy egy 6-7 éves kisgyerekünk keserítse meg a mindennapi étkezéseinket és a főzést az állandó finnyáskodásával.
Oké, hogy a te gyereked megette a nokedlit szafttal, de a mi lányunk a sült krumplin kívül semmilyen más köretet nem akart elfogadni. Mi pedig már baromira untuk. Az is kimaradt, de semmilyen levest nem evett, csak a gyümölcslevesnek a levét! Na mert nem gondoljuk mi azt, hogy ő megeszi belőle a gyümölcsöt.
Más nem maradt, próbáltuk mi kóstoltatni vele, elmagyarázni, hogy legalább tényleg kóstolja meg, mielőtt elutasítja, mondja el mi nem ízlik, de semmi. Nem tudta megmondani mi baja pl a gulyáslevessel, csak hogy neki az nem kell, neki az nem ízlik. De szerencsére ezzel a módszerrel szép lassan a probléma is megszűnt/megszűnik. Semmilyen lelki baja, makk egészséges, életvidám 10 éves.
válasza:Nekem három gyerekem van, a két nagyobb válogatós, a kicsi még anyatejes, én cukorbeteg vagyok és szigorú diétát tartok, a férjem meg nehéz fizikai munkát végez. EZt csak azért írom le, mert kb. ennyiből el lehet képzelni, hogy milyen feladat mindenki igényét kielégíteni. Azt nyilván nem várhatom el például a férjemtől, hogy csak olyna ételeket egyen, mint én, és nyilván a gyerekeknek is joga van néhány ételt nem szeretni. De szeszélyesen kizárólag két-háromféle ételt enni, mást meg sem kóstolni, ráadásul ezt a két-háromfélét is kiszámíthatatlanul variálni nem engedhetem őket. SZóval nálunk az van, hogy mivel nekem az egészségem múlik rajta, olyat biztosan főzök, ami nekem megfelelő, ezt kiegészítem szénhidrátban dúsabb étellel (pl. a párolt zöldség mellé készítek rizst vagy krumplit is), és ebből lehet válogatni. Szabad a zöldköretből csak a zöldbabot vagy borsót kiválogatni például és a többit otthagyni, de ha valaki nem eszik egy falatot sem, mert a tányérján hozzáért a borsóhoz a répa, akkor bizony nem eszik a következő étkezésig.
A lehetőségeken belül legalább 90%-ban igyekszem a gyerekek és férjem kedvében is járni, és csak nagyon max. 10%-ban fordul elő, hogy csak egyféle van, és nekik is azt kell enniük, amit nekem, ez leggyakrabban valami könnyű főzelék.
Nem érzem, hgy ráerőltetek bármit a gyerekekre, majdnem mindig van választási lehetőség.
Amire háklis vagyok, ha abszolút nem is akarják megkóstolni az ételt, vagy ha kifejezetten őkkérnek valamit, elkészítem, de mire az asztalra kerül, addigra már mégsem az kéne. Ilyenkor viszont van szankció, bizony addig adom eléjük a kért ételt, míg el nem fogy, pl. ha nem kellett reggelire, ismét tálalom tízóraira, ha akkor sem kell, akkor uzsonnára (ebédre azért nem).
Én nem ítélem el azt sem, aki ennél szigorúbb, mert valószínűleg jól csinálja, és azt sem, aki meg körbeugrálja a gyereket, ha belefér az energiáiba, mert valószínűleg így is-úgy is átmeneti időszak, és felnőtt korára a legtöbb válogatós gyerekből jó evő lesz.
válasza:Ugyanezt a módszert követtem a fiamnál, bár ő akkor 5 volt. 1 év alatt jutottunk el osa, hogy már nem finnyáskodik, megeszi az etelek nagy részét, amit főzök. Egyedül a húst nem erőltetem, mert azt valamiért nem akarja enni, de neha már abbol is falatozik.
Ne hallgass a barátnődre, ő ilyen, csicskázzon a lányának, ha akar, ő dolga, te pedig ugy neveled a lanyod, ahogy te látod jónak. Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!