Hogy lehet ezt a helyzetet a helyén kezelni?
Sziasztok. A kérdést a 10 éves lányom illetve egy kolléganőm szintén ennyi idős lánya ihlette, mindketten rendkívül válogatósak (voltak) kaja szempontból.
Az én gyerekem semmilyen zöldséget, gyümölcsöt nem akar(t) megenni, a rántott dolgokat szereti, főleg a rántott csirkemellet, azt roston is megeszi néha. Azonban ha bármilyen formában valamilyen zöldség került a húsra vagy akár csak mellé, már toporzékolt, hogy nem eszi meg. Pl tepsis csirke, mellette krumpli és hagyma, egyben megsütve, na abból semmit nem evett meg, mert hogy ott a zöldség.
Főzelékből sem evett meg semmit kb, csak a babfőzeléket. (Mondjuk abban is zöldség van, de ezt valamiért mégis megeszi)
Felvágottból is csak a csirkesonka jöhetett szóba, más nem. Valamint a sima vajas kenyeret is megeszegette.
Nagy vonalakban ennyi, hirtelen ezek jutottak eszembe, a kolléganő gyerekénél kísértetiesen hasonló a dolog.
A lányomnál ez valahogy fokozatosan alakult ki, kezdődött azzal, hogy amit megevett azelőtt, azt egy ponton közölte hogy nem eszi meg, mert nem szereti. Majd ezt egyre több dologgal játszotta el, érdekes az oviban/suliban sok olyat is megevett, amit otthon nem.
Na már most egy ideig próbálkoztunk megszerettetni vele a különböző ételeket, mindenfélét főztünk, próbáltuk megkóstoltatni vele, de csomó olyan dologra mondta rá, hogy ő azt nem szereti, amit soha még csak nem is kóstolt. Nyilván nem arról van szó, hogy mindent meg kell ennie, mindenkinek van olyan kaja, amit nem szeret, de ez már szimpla hiszti és finnyáskodás.
Egyszerűen betelt a pohár nálunk is, hogy minden erőfeszítés hiábavaló és néhány éve elkezdtük azt, hogy nem főzünk külön neki vagy nem úgy főzünk, hogy csak azt a néhány dolgot, amit hajlandó megenni. Leültettük az asztalhoz, mondván ez az ebéd, ha megeszi jó, ha nem, nem. De, ha nem hajlandó megenni, akkor mást sem ehet, pl szendvicset. Mehet a szobájába és kész. Az elején hisztizett, hogy de ő nem szereti, így-úgy, de ignoráltuk a finnyáskodást és kitartottunk amellett, hogy ez az ebéd és vagy megeszi vagy bizony éhes marad. Nyilván főztem azt is, amit ő szeret, de nem minden egyes nap. Szép lassan el kezdte megkóstolgatni az ételeket, mivel rájött, hogy komolyan mondtuk, amit mondtunk neki és szép lassan el kezdett egyre több mindent megenni. Mára eljutottunk már odáig, hogy a korábban "elutasított" ételek kb 60%-70%-át már megeszi minden gond nélkül. Szóval fokozatosan haladunk.
Idáig ezzel nincs is gond, a férjemmel maximálisan egyetértünk a lányunk nevelésével kapcsolatban, de amikor ezt így kitárgyaltuk a kolléganőmmel, akkor kiderült, hogy ő meg tök az ellentétünk, körbeugrálja a gyereket a mai napig, ha kell hetekig ugyanazt a 2 ételt főzi vagy kétfelé főz, maguknak és a kislánynak, nem erőltet semmit stb. Én úgy voltam vele, hogy hát jó az ő dolga, én ezt biztos nem csinálnám, próbálkoztunk épp eleget, de nem az én bajom.
Azonban a kolléganő nem zárta le ennyivel, hanem kiakadt, hogy mégis miért kell erőltetni a kaját a gyerekre, hogy micsoda szörnyű dolog ez, ők voltak pszichológusnál is hónapokig, aki annyit tudott végső soron tanácsolni egy raklap pénzért cserébe, hogy hát ez van, hagyják békén a gyereket és ha 2 ételt eszik csak meg, akkor főzzék neki azt a 2-t.. Nem gondoltam volna, h ebből a témából bármiféle feszkó lesz, gondoltam elmeséljük a saját tapasztalatinkat és ennyi, de mikor már elég rányomulósan és kissé sértő hangnemben akart elszámoltatni és már-már megkérdőjelezte a szülői mivoltunkat, szépen és "kedvesen" leépítettem és alaposan megmondtam a magamét. Semmi trágár dolog nem volt benne, csak elmondtam hogy ő úgy neveli a lányát, ahogy akarja, az ő dolga, ha neki megfelel hogy a gyerek dirigál, ő meg úgy táncol, ahogy a kislány fütyül, ám legyen, de semmi köze ahhoz h mi hogyan kezeljük a helyzetet a férjemmel.
Persze megsértődött és még nekiállt feljebb.
Én kissé értetlenül állok a helyzet előtt, nem tudom mégis mit kéne csinálnom v hogy kéne viszonyulnom ezek után a sztorihoz. Kissé kellemetlen így a helyzet, mégis csak egy irodában dolgozunk.
Szerintetek itt mi a jó megoldás..?
Egyik sem 100%-osan jó megoldás.
Azt sem értem, hogy miért kell kényszeríteni a gyereket, hogy egyén meg ezt meg azt. Ez a hozzállás, hogy ezt eszed vagy mehetsz aludni éhesen nem jó. Csak egyre frusztráltabb lesz, ha kajáról van szó, ha nem eszik rendszeresen fel fog borulni az anyagcseréje, nem vesz be minden szükséges tápanyagot.
Viszont körülugrálni sem kell.
Az én nagyobb fiam pont olyan, mint a ti lányaitok. Egy kezemen meg tudom számolni, hány ételt szeret. Nyilván nem lehet mindig ezt enni és a család többi tagja nem válogatós, főleg a kisebb gyerek nem.
Én azt szoktam csinálni, hogy egy nagyobb adag csirkemellet bepanírozok, lefagyasztom. Ha Bolognait csinálok, dupla adagot főzök és a fele megy kisebb adagokban a fagyasztóba. Ezeket megeszi.
Vagy ha pl főzelék van fasirttal, akkor a fasirthoz eszik kenyeret vagy sütök neki hozzá krumplit.
Általában úgy főzök, hogy a mi rendes ételeink egy része jó legyen neki (pl a köret) és akkor csak húst sütök hozzá.
Ha mi tésztás kaját eszünk és azt nem szereti, akkor neki melegítek egy adag Bolognait.
Vagy mindig van itthon tortilla lap, meg zöldség, azt bármilyen hússal megeszi (sült sertés, kacsamell), de csak úgy önálló ételként körettel nem.
Nem egyszerű, de olyan nálunk nem lehet, hogy valaki éhesen keljen fel az asztaltól.
Köszönöm a válaszokat. :)
Ebéd kapcsán jött szóba a téma, én pedig szeretek mesélni, ha van rá vevő és hát a kolléganő is tök lelkesen mesélt, hogy hú így, hú úgy, igen az ő lánya is ilyen, erre a végén kikelt magából... Na mindegy, ez most tanulópénz volt, h vele többet nem mélyedek bele egy ilyen sztoriba sem.
#3: Köszi, de nagyon úgy bizonyul, hogy jó a módszerünk, ugyanis 2 évvel ezelőtthöz képest pl rengeteget fejlődött a lányunk, nincs olyan problémánk h nem tudunk elmenni pl egy családi ebédre, anélkül h nem gyomor görcsölnék, hogy vajon most mit fog enni a gyerek, melyik kajával mi lesz a baja stb. Valamint főzni sem stresszesen állok neki. Nálunk ez a módszer tökéletesen bevált, egy ideig lehet finnyáskodni, engedtünk is neki, de muszájnak éreztük a "drasztikusabb" lépést bevetni és lám működik.. Azért az, hogy kétféle ételt volt nagyjából hajlandó megenni és olyan ételeket utasított el, amit soha nem is kóstolt, túlment minden határon.
Nálunk se állt fel éhesen az asztaltól, mert látta hogy nem engedünk a hisztinek, szóval el kezdett szépen enni.
Mi pont ezt csináljuk a gyerekeimmel amit te leírsz csak mi baba koruk óta.
Ha észre vettük, hogy pl a borsó nem izlik neki, akkor nem nem adtuk többet az ételet, hanem a borsót nem kell belöle megennie. Ennyi, de ugyan úgy fözünk levest amiben borsó van, de neki azt nem kell megennie.
Vagy pl gomba ugyan ez, a gombát kikerüli és ennyi. A kicsi húst nem nagyon szereti, így a legtöbb ételböl húst nem eszik, de attól még pörkölt nokival megy.
Mi ebböl soha nem csináltunk nagy dillemát. Felnöttként én a babot utálom, de soha nem várom el, hogy miattam más másképp fözzön. Max a bablevesböl nem eszem meg a babaot, vagy az ebédnél a baba köretet kihagyom.
Anyósom olyan mint a kolléganöd. Apósom iszonyat válogatós. Mikor ott vagyunk 3 fele akarna fözni. Egy normált, egyet apósomnak egyetpedig a nagylányomnak. De eeröl korán leállítottuk, hogy a gyerek amit nem eszik majd otthagyja a tányéron, de külön ne fözzön neki.
Teljesen igazad van, kérdező, te csináltad jól.
Egyébként a mi 6 éves fiunk is válogatós, habár olyan nem volt, hogy valamit megevett volna, aztán később elutasította. Az viszont nagyon jellemző, hogy bár sosem evett valamiből, de "ő azt nem szereti". Sokszor ilyenkor rá tudtuk venni, hogy kóstolja meg, és egy részét meg is szerette ezeknek az ételeknek.
Egyébként én is megmondtam nem egyszer a feleségemnek, hogy soha nem főznék külön a gyerekre: amit mi megeszünk, megeheti egy kisgyerek is. Ha kell neki, egyen, ha nem kéri, akkor következő étkezés idejéig vizet ihat és punktum. Ui. nálunk is évekig az volt, hogy külön egy szelet rántott hús csak azért készült a teljesen más ebéd mellé, hogy kisfiam "ne maradjon éhen". Most már ez enyhült, habár gyümölcsök közül csak kevés félét hajlandó megkóstolni (pl. nyári hőségben a behűtött görögdinnye el se tudom képzelni, kinek ne esne jól... - hát kisfiam még sosem kóstolta meg), ill. a szalámival, vajjal, sajttal teljesen elutasító (szintén anélkül, hogy megkóstolta volna).
"Ebéd kapcsán jött szóba a téma, én pedig szeretek mesélni, ha van rá vevő"
Hát igen.... :-) Én már óvatosabb vagyok. Nagyon lelkesen eszmét cserélek az időjárásról, vagy az aktuális kerti tennivalókról. Ezek ártatlan témák, ezen se férfiak, se nők nem szoktak ölre menni. :-) A gyereknevelés, és minden, ami ehhez akár a leglazábban kapcsolódik, az nagyon érzékeny dolog, pláne anyukák között. Ilyenről sosem mernék beszélgetni kollégával, kolléganővel. (Van még pár ilyen téma: világnézet, politika, közlekedés, pénzköltési szokások stb.)
Legyen ez az eset neked is okulás ebből a szempontból.
A kolléganővel nyilván nem kell ezután beszélgetni, csak munkáról, és csak ha elkerülhetetlen.
En is ugy fozok mint ahogy irtak mar, hogy nem kulon mindenki kedve szerint.
Lanyom nem eszik semmi baromfit, tojast. Csirkeporkolt nokedlivel volt ma az ebed, nokedlire szurt le maganak szaftot.
Husleves leve tesztaval zoldseggel
Mindig tud mit enni, de mi is.
Mikor rantott csirke van akkor neki veszek ki a fagyasztobol par szelet elore lefagyasztott husit, vmilyen rantott dolgot es neki azt sutom. De van amikor nem is keri mert eleg a koret + savanyusag salata.
Nagymama velunk lakik, cukorbeteg igy hozza igazitom a menut.
Amit te csinaltal nekem nagyon durva, eroszakos modszer. Nem felsz, hogy ezzel kesobb lelki bajai lesznek?
A "barátnőd" idióta, hagyd.
De nagyon köszönöm a tippet, a 9 éves fiam szóról szóra ugyanez, mint a lányod volt, átállunk a módszeretekre! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!