Mit tegyünk, ha a gyerekünk nem akar a kertben játszani?
Júniusban költöztünk ki egy belvárosi lakásból egy kertesházba, amit legfőképpen a hatéves fiúk miatt tettünk: jót levegőt és egy olyan tág teret akartunk számára, ahol a környékbeli gyerekekkel felszabadultan futkározhat.
Sajnos semmi érdeklődést nem mutat a kert iránt. Leginkább a szobájában gubbaszt, képes könyveket lapozgat, legózik, a gépen játszik, és zenét hallgat. Csendes és magának való, nehezen tudjuk rávenni, hogy akár csak egy fél órára is kijöjjön játszani.
Nem szeretnénk, ha az egész kiköltözésünk feleslegesnek bizonyulna, és azt sem, ha így telne el a gyerekkora. Úgy gondoljuk, hogy egy egészséges gyereknek az a dolga, hogy kiabálva és rohangálva kiélje magát felnőttkoráig.
Mit tegyünk? Vigyük pszichológushoz? Esetleg tudtok valamilyen alternatív megoldást erre a problémára?
HAHA...
Bocs, de vidéken nőttem fel, disznózsírt használtunk, több bödönnel volt, tyúkot vágtunk, étolaj luxus volt, nagyritkán egy kevés, és utáltam kint lenni, könnyen fáradó, de aktív, introvertált gyerek voltam, és pont ilyen felnőtt is lettem, felnőttként már csak étolajat használunk.
Gyerekem aktív, örökmozgó, teljesen az ellentétem, csak étolajban sült ételeket eszik, néha bent is elvan, de az a ritkább, bent is mozog.
Nagyszülők, falusi rokonok szinte zsírt esznek csak, szüleim még étolajmentesebben nőttek fel nálam, nagyszülők korában szerintem nem is volt.
A család egyik fele ha teheti pihen, a másik fele is csak azért mozog, mert muszáj. Sajnos mindenki kollektívan elégedetlen és szomorúbb típus, még az is, aki kicsit jobban él. A faluban dettó.
Nagyszülők 80asok, szülők 60 felé járnak, én 30 vagyok, gyerek 5.
Régen sem volt több a "csináljunk valamit nem tudok nyugton ülni" emberből, csak többet vitt rá a kényszer, meg a kevesebb választási lehetőség.
Arról pedig, hogy mennyire voltak boldogok és elégedett az emberek a rendszerváltás előtt, milyen életük volt, biztos vannak emlékeid, vagy eleget meséltek a szülők.
A nyugiban ülő nem csak szaladgálva játszó gyerekek 50 és 100 éve is léteztek, micsoda marhaság ezt az étolajra fogni.
Menj le Zalába egy rakás fiatal biogazdálkodó van az ott lévő falvakban, egy párt ismerek is, sajtot készítenek, disznókat tartanak, azt eszik csak, amit megtermelnek(meg a szomszéd családok zöldségeit)egy kisfiuk van, nyugis típus volt 3 évesen, elbogarászott magában.
Összeesküvéselmélet az étolajas is, mint a többi, ettől még adhat értékelhető válaszokat más témában, de ezt terjeszteni.. büntetni kéne.
Attól, hogy valaki Aban remek, Bben még mondhat/tehet marhaságokat.
Melyik orvost hagynátok csempézni?
Szépen kikoptak az emlékek a nyugis, senkit sem zavaró gyerekekről... mázli, hogyha másban nem, az irodalomból, feljegyzésekből látszik, hogy régen is léteztek visszahúzódó, csendesebb, nyugodtabb(sőt depressziósabb) típusú gyerekek, nemhogy 100, de több száz évvel ezelőtt is, amikor nemhogy az étolaj, de még vegyszerek sem nagyon léteztek..
Mi mindig is kertes házban laktunk, de a lányom kb. hat éves korIG szeretett kint játszani a kertben. Azóta csak akkor megy ki, ha mindenki kint van, medencézünk, stb.
Legutóbb is bevonult a sötét szobába egyedül, miközben az egész család kiment, aztán egyszer csak jött ő is, csatlakozott a már kint lévőkhöz.
Minek rohangaljon kiabalva egyedul egy 6eves? Nem ertem.
A gep es zenahallgatas (gondolom orakig nyomkodja a youtubeot) meg korai. Egy ennyi idos gyerek gyurmazzon, rajzoljon, jatsszazok vele. Ha a lakasban semmi kreativat nem csinal megis miert varjatok, hogy a kertben fog?
A kiköltözésnél a magunk és a környezetünk tapasztalataira hagyatkoztunk: én és a feleségem is imádtunk gyerekként a szabadban játszani, és minden ismerősünk, aki hozzánk hasonlóan a gyerekei miatt költözött ki, nem bánta meg a kiköltözést, mert alig győzik a gyerekeiket az udvarról beparancsolni, szóval nem tudhattuk előre, hogy a mi fiunk ilyen kis kivétel lesz.
Amúgy egyke, de minden szomszédunknak vannak vele egykorú gyerekei (erre külön figyeltünk a mostani házunk kiválasztásánál), akik folyton kint vannak, de semmi érdeklődést nem mutat irántuk. Néhányszor átvittük hozzájuk, de nem sokkal később már kéredzkedett is vissza.
Amúgy nem youtube-n, hanem lejátszóról hallgat gyerekdalokat (nagyon szereti a zenét, jövőre tervezzük is beíratni zeneiskolába), a "gép" pedig egy gyereklaptop, amin csak játékok vannak. Még nem engedjük az internet elé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!