A szégyenlősség nevelés kérdése?

Alaptermeszetet.

A húgom iszonyat szégyenlős , én nem. Ugyanazt a nevelést kaptuk

Mindkettőnek része van benne, azaz alaptermészet és nevelés is. Plusz átélt élmények, esetleges traumák.

Van olyan gyerek is, aki kifejezetten szereti mutogatni a testét.

Aki nem hallotta, hogy a testét takarni kell, az nem

fogja kicsiként ezt csinálni( mondjuk 5 év alatt)

Aki szégyenli a testét, tehàt szégyent érez, ha látják, az nincs rendben önmagàval(mint a legtöbb ember, pláne pubertázskor előtt jellemző) kb 9 éves kortól.

Még én vagyok, de idézném az előző előttit: "Aki szégyenli a testét, tehàt szégyent érez, ha látják, az nincs rendben önmagàval(mint a legtöbb ember, pláne pubertázskor előtt jellemző) kb 9 éves kortól."

Ne hari, de valamit nagyon keversz. Pont, hogy a kamasz kor során felerősödik a testi szégyenérzet (felnőtt korra meg erősen egyénfüggő: az addigi hatások komplexitása befolyásolja, de legalább ennyire oldható is, főleg kisiskolások és felnőttek esetén könnyen oldható).

Valamint a 6. életévben jellemző először a testi szégyenérzet, bár akkoriban még csak részlegesen. Persze egyéb hatások miatt (ld a többiek válaszát) akár 3 évesen is megjelenhet a testi szégyenérzet (teljességében, vagy részlegesen), pl trauma, vagy szimplán szorongás hatására. Nem akármilyen fajta szorongás hatására, ráadásul egyénfüggő is.