Szülők! Ti mit szólnátok ha a 17 éves lányotok első barátja 30 éves lenne?

28 éves anyuka vagyok, lányom van.

Nem normálisak azok az ismerőseim, akik tinikkel jártak/ kavartak/ elvették őket feleségül, nem állnék össze ilyen férfival. Már 23 évesen is a különc, sikertelenek, suttyók randiztak gimisekkel, vagy elsős egyetemistákkal, 30 éves korukra már csak a nagyon a társadalom szélére szorultak akarnak ilyen kapcsolatot.

Ha a lányom összeszedne egy ilyen sérült fazont, összetörnék, mert itt lenne a bizonyítéka, hogy elrontottam, nem sikerült önbizalmat, önbecsülést és józan észt nevelnem belé.

Olyan lenne, mint én voltam.

18 évesen még én sem láttam, mennyire beteg volt az a 28 éves pasi, akivel egy fél évet jártam(el akart venni, gyorsan szakítottam)

Akkor még én sem tudtam, mennyire sérült is vagyok a szüleim miatt.

Tökmindegy, mennyire fiatalos, fiatal nem lesz.

Nem feltétlen gonosz szexrehajtó, rosszabb a lelkisérült magáhozláncoló, aki nem a szüzességed veszi el, meg két hónapot, hanem az egész életed.