Ti mit tennétek ebben a helyzetben? Hozzam haza, küldjem koliba, vagy keressek neki másik albérletet?

Kedves kérdező! Én is lány vagyok, és egyetmista, mint a te gyermeked. És az én anyukám is hasonló. (Nem ennyire, mert amikor megmondtam neki, hogy osztálykirándulásra még középsuliban akarok venni egy doboz cigit, leültünk, megbeszéltük, és azt mondta, hogy nem örül neki, de ez az én döntésem, és megköszönte, hogy megtiszteltem a bizalmammal, annyira, hogy ezt elmondtam, úgy, hogy tudom, hogy dohányzás ellenes.) A lányod felnőtt, és lehet, hogy ti fizetitek az albérletet, de tanul, és dolgozik. Van saját magánélete is már, ami (ugyanaz a korosztály vagyunk, tehát le merem írni) az övé. Ha olyan kifejezéseket használsz, mint "kiveszem" és "keressek neki másikat" valószínűleg úgy fogja éreni, hogy a magánéletének egy olyan részéba szólsz bele, amibe nagyon nem kéne, és nagyon személyes. Túlságosan gondoskodni akarsz róla még mindig, ami részben normális, hiszen a gyereked, de úgy fogja valószínűleg érezni, hogy irányítani akarod az életét. Ami az övé. És ahogy pedig az előttem válaszolók írták, emiatt nagy eséllyel utálni fog, ha pedig azzal a férfival tényleg van közöttük valami, akkor teljesen mindegy, hogy hova költözik a lányod, mert úgyis találkozni fognak.

Ha azt szeretnéd, hogy a lányod ne utáljon, inkább ülj le vele beszélgetni ezekről. Kérdd meg, hogy menjetek el, igyatok meg egy kávét, vagy valami, és, mint ahogy egy felnőtt emberrel beszélgetnél (mert a lányod már nem gyerek, 18 éves és képes magáról, nem teljesen ugyan mert az albérletet ti fizetitek, más tekintetben magáról gondoskodni tud már), kérdezd meg ezekről őt. Kérdezd meg tőle, hogy ki a férfi, milyen a személyisége, hogyan bánik a lányoddal, tanul/dolgozik-e valahol, ha igen, akkor hol. Mióta cigizik ( a lányod), miért szokott rá, élvezi-e, vagy csak azért csinálja mert mindenki más is stb... Kérdezd meg, hogy a sörös dobozok, meg az energiaitalosok azért voltak-e a szobában, mert buli volt előző este (és ne tégy úgy, mintha te nem vettél volna legalább 1-2-n részt egyetemista korodban.). Ha olyan a kapcsolatod a lányoddal, válaszolni fog ezekre a kérdésekre, őszintén.

Ha pedig nem, akkor keresd meg az indokát, hogy miért nem. Hogy mikor, hol, és miért romolhatott meg a kapcsolatotok. Próbáld meg az ő szemszögét is figyelembe venni. Lehet, hogy nem lesz igaza, nem tudom. De felnőtt, és már ő felelős a saját életéért. Te csak figyelmeztetni tudod, ha túlzásba viszed a gondoskodást ebben a korban, abból javarészt csak gond lesz. Mondd meg neki a saját véleményed, de ne akard az övét megváltoztatni.

A férfiról pedig annyit, hogy azt írtad, hogy nem ítéled el, csak azért, ahogyan kinéz: az összes többi hozzászólásodból nem ez jön le. Ismerd meg. Beszélgess vele, kérdezd arról, hogy mit csinál, honnan jött, hogyhogy albérletben lakik stb. Ha megismerted, és nem csak egy látszatott látsz, és van rá indokod, akkor már elítélheted. Addig nem.

Remélem nem döntesz rosszul, és sikerül ezeket a lányoddal megbeszélned. ;)