A kislányok miért kavarnak állandóan?

Az a baj, hogy hiába próbálod tanítani, hogy nem szabad így viselkedni, mikor a nap nagy részét iskolában tölti.

Ezért volt jó régen, amikor otthon tanították a gyerekeket az idősebbek. Jóó régen már.

Én is azt gondolom, hogy sokszor a környezetükben tanulják a gyerekek ezt a viselkedést, a fiam osztályában anyukatársaktól hallottam, hogy alsóban többek közt olyanokat szóltak be egymásnak a kislányok, hogy „túl kövér vagy” (megjegyzem, egyáltalán nem volt kövér, aki ezt kapta :)).

Nem tudom, manapság elterjedtebb-e a lelki terror a kislányok között, de nem lennék meglepve, mert az nyilvánvaló, hogy igen sokaknak csak a látszat számít, és ha mondjuk a szülők rendszeresen röhögnek mások kinézetén, ruházatán, a plakátokon látható műnőket tekintik mintának, stb., nem meglepő, ha a gyerek is ezt teszi.

Mondhatnám, hogy az „én időmben” még csak egy kislány volt az osztályomban, aki mindenkit az uralma alá akart hajtani, de ez még a szocializmus vége volt, amikor mindenki kb. ugyanolyan javakkal bírt, nem volt ekkora áskálódás a felnőttek közt sem ilyen téren. (Az említett kislányon sokat gondolkodtam felnőttként, és arra jutottam, ő speciel az otthoni frusztrációit élte ki a többieken, mivel sportolót akartak belőle nevelni, egy szabad perce nem volt, mindig mások mondták meg, mit tegyen, és pont ezt a viselkedést valósította meg a behódoló kislánytársain.)

Én egész kicsi korától beszélgettem arról a gyerekemmel, hogy a csúfolódás azért gáz, mert mindenkit lehetne valamiért csúfolni, nincs tökéletes ember, mindenkinek vannak hibái…