Hogy lehetne rávenni 13 11 éves kamasz gyerekeiteket a tanulásra?

Nem értem, más családokban mik mennek. Büntetés, verekedés? (?) 7 gyerekem van, soha életemben nem emeltem kezet egyikre sem, és soha egyszer sem büntettem őket semmivel. Rájuk szóltam, ha valami nem tetszett fél évente egyszer. Olyan jó gyerek az összes, mint egy álom. Valahol kisgyerek korban cseszitek el, nem is értem.

ezért nem kell jéghokizni küldeni a gyereket. de komolyan. én más szakágban nőttem fel, de a jégen, mindennap láttam hokisokat edzőstül családostul. mindenki büdös, köpködik, káromkodik, üvölt, mindegy, hogy melyik a szülő-gyerek-edző hármasból. kultúrált hokissal én még nem találkoztam. talán onnan kéne őket kivenni, és valami olyan helyre hordani őket, ahol legalább a felnőttek tudnak viselkedni, hátha a gyerek is megtanul.

Aki azon hüledezik, hogy az ő gyerekei büntetés nélkül is rendesek, jól tanulnak stb., azt emlékeztetném arra, hogy gyerekekről beszélünk, emberi lényekről, akik mind különbözőek, más-más igényeik és képességeik vannak. Ha nem kell leülni tanulni a gyerekkel, mert tanul magától, az tök jó, akinek ilyen gyereke van, az szerencsés. De ettől még lehet, hogy más gyereke nem tud magától tanulni, és vele le kell ülni. A baj ott kezdődik, ha a szülő tisztában van azzal, hogy az ő gyerekeinek kellene segítség meg felügyelet, de mégse ül le velük tanulni, hanem hagyja, hogy egyedül küszködjenek, aztán összeszidja meg megbünteti őket, ha nem teljesítenek jól.

Utolsó: értem, de nekem is sok (szám szerint 7) gyerekem van, mindegyik teljesen más, mégsem ütöttem meg soha egyiket sem, és nem is büntettem őket soha semmiért.

De könyörgöm ne abból indulj már ki, hogy a te gyerekeid milyenek. Kismillió gyerek van a világon, mindegyik más-más jellemileg, mindenkinél más működik. Ami neked működött, az másnak nem biztos, hogy fog.

Én a 11. és 13. hozzászólókkal értek egyet. A gyereknevelést NEM kamaszkorban kell elkezdeni, hanem születéstől kezdve kialakítani egy olyan meghitt, szeretetteljes kapcsolatot a gyerekünkkel, hogy amikor kamaszként elkezd flegmázni (mert elkezd), akkor elég legyen egy-két szó. Mert nálunk is ez van, kamasz gyerekkel. Jó tanuló, de tanulok vele rendszeresen, mert igényli, megszokta, szerinte jobban magyarázok, mint a tanára. Akkor is igényli, hogy a közelében legyek, ha egyedül ír házit. Amikor elkezdett kamaszodni és szemtelenkedni, elég volt pár szóval jeleznem, hogy ez a viselkedés nekem rosszul esik, és máris megszeppent, elkezdte félteni a KAPCSOLATUNKAT. Mert ez a kulcs: ha jó a kapcsolat, azt lehet félteni, ha nem nem jó, akkor nincs mit elveszíteni, akkor nem számít, hogy a szülő csalódik. Én sem büntettem soha, nem vertem soha, és maximum felemelem egy kicsit a hangom, mégsincsenek problémák, bármit el tudok érni nála.