17 évesen még tényleg gyerek vagyok? Mit tehetnék, hogy érettebbnek higgyenek?
Az anyukámmal veszekedtünk ma délután azon, hogy 17 évesen még gyerek vagyok-e.. Miután meg mertem említeni, hogy talán ennyi idősen már el tudom dönteni, hogy fázom-e és hogy szeretnék-e még egy réteg ruhát felvenni, ő erre azt reagálta, hogy "egy ennyi idős gyereknek még meg kell mondani, mit vegyen fel". Én csak néztem, szerintem ez egyáltalán nem így van, főleg, hogy jelentősen később kezdek el fázni, mint ő (vagy mint bárki más, akit ismerek.. egyszerűen általában nem fázom és kész) A másik, ami zavar, hogy szerinte egy 17 éves még gyerek. Ehhez hozzá tartozik, hogy évekig nekem kellett ellátnom a háztartást (vásárolni, főzni, ha enni akartam, mosni ha tiszta ruhát szerettem volna és takarítani, ha rendet akartam, mindezt kb 14 éves koromtól fogva) mert ő a saját hibájából erre képtelen volt és nem is dolgozott, csak otthon fetrengett..
Egyszerűen csak idegesít, hogy számos huszonévesnél többet kellett felnőttként viselkednem, mégis őket mindenki felnőttnek tartja, engem meg legyerekeznek. Nem azt mondom, hogy felnőtt vagyok, de nem is vagyok gyerek. A legfájóbb az, hogy az emberek többsége kiáll az anyám mellett, mert fogalmuk sincs arról, min mentem keresztül mellette.. Szerintetek mit tehetnék, hogy ne kezeljenek gyerekként? Az agyamra megy már..
17/L
válasza:Legyél koli/albis. Én is így menekültem el otthonról :P
17/F
válasza:Költözz koleszba. :D
Az albérlet 17 évesen nem neked való mivel nem keresel.
válasza:17 évesen tényleg gyerek vagy még, de ezt majd csak kétszer ennyi idősen fogod megérteni, hogy miért. :-) Rendszerint minél felnőttebbnek képzeli magát valaki, annál kevésbé az.
A felnőtté válásnak vannak fokozatai. Felnőtt akkor leszel, amikor teljesen felelősséget tudsz vállalni magadért. Ebbe beletartozik, hogy hány réteg ruha kell rád, de ezt már egy 10 éves is tudja, nemhogy egy 17. :-) Egy ennyi idős gyereknek már más problémái vannak, amikben még szüksége van szülői segítségre.
Sajnálom, hogy anyukád nem tud ebben partner lenni neked, hogy több felnőtt terhet rak rád, mint amennyire megbízik benned és tisztel téged.
Hogy mit kell tenned azért, hogy felnőttnek kezeljenek? Pl azt, hogy ezt ne követeld senkitől. Ez ugyanis roppant gyerekes viselkedés. Ha tényleg felnőttként viselkedsz, akkor úgy is fognak kezelni, hidd el. Kivétel talán az anyukád... :-(
válasza:Utolsó előtti: Hát én megértem, hogy "majd rájövök, hogy gyerek vagyok", de nem erőltetem, csak marhára nem értek vele egyet(mármint nem azzal, hogy egy felnőtt másmilyennek lát). Szívesen élnék egyedül, dolgozom is, de persze iskola mellett nincs időm teljes munkaidős állásra. Így csak délutánonként angolt tanítok kisgyerekeknek és vigyázok is rájuk, ha már..:) De ebből nem lehet megélni..
Viszont ha az a felnőtt, aki felelősséget tud vállalni a tetteiért, akkor az anyám sem felnőtt? Évekig dugdosta a számlákat, hogy elihassa a ráköltendő pénzt, ez a felelősségteljes felnőtt viselkedés?
A szülői segítségre annyiban van szükségem, hogy nem tudom ellátni magam, vagyis pénzzel, ez nyilvánvaló, de ebben csak az apukám segít. Persze az ő véleményét minden fontos döntésem előtt (igen, volt már) kikérem, de ettől még én döntök, mindig is én döntöttem és mindig én voltam a felelős, ha a döntésem miatt valami félresikerült. Ez egész életemben így volt, már óvodás koromban is én döntöttem el, hogy megyek-e iskolába, vagy maradok. Ez így normális, nem?
Nem azt mondtam, hogy roppant érettnek gondolom magam, egyszerűen csak egy 17 éves (_bármelyik_, nem kizárólag én!) már NEM gyerek. Nem felnőtt, ez tény, de nem is gyerek. Ezért nem is kéne rá(nk) azt mondani, hogy gyerek. Gyerek a nyolcéves, a négyéves, de nem az, aki egy évvel áll a nagykorúság előtt, szerintem:) Nem mellesleg rettentő bánto egy tizenévesnek, hogy legyerekezik; ennyi jóérzés a felnőttekben is lehetne..
válasza:Attól még, hogy nem fázol, lehet, hogy nem árt még egy réteg ruha...
A lényegre térve. Míg el nem költözöl addig is javíthatsz a mások által rólad alkotott lépen. Például ha szóba állok egy veled hasonló korú tinédzserrel, akkor az érettségéről nagyon sokat mondd el a kommunikációja. Ha vannak önálló gondolataid a fontos dolgokról és érdemben hozzá tudsz szólni egy értelmes beszélgetéshez azzal például az én szememben sokat nőnél.
találkozhatunk személyesen is, elmondom én neked úgy is bolodogan...(énis 14 éves koromban felnőtt voltam mert volt személyim és tökre érett felnöttnek éreztem magam, már volt szőr a tökömön meg egyebek...)
minden tizenéves azthiszi hogy érettebb a koránál...de ha betöltöd a 18-at akkorse leszel felnőtt mert betöltötted a 18. életévedet...attólmert tudsz főzni meg kiganajozod a szobád 14 éves korodtól fogva még nem feltétlen jelent érettséget...
lehet lepontozni, köszi
Az öltözködés csak egy példa volt (én tényleg nagyon szélsőséges eset vagyok, 15 fok körül már legyezem magam..:S) ettől függetlenül tartom magam ahhoz, hogy minden ember el tudja dönteni magának, hogy mikor mit venne fel:)
Egyébként a barátaim körül sokan egészen kicsi koruk óta sokat vannak otthon egyedül (akár heteket is) Szerintem ez is sokat számít érettség terén:) Persze néha úgy viselkedünk együtt, mint egy rakás óvodás, de szerintem ez nem korfüggő:)
Értelmes gondolatai bizonyos témákról (pl politika, más országok kultúrái, stb) minden korombeli ismerősömnek vannak, de ahányszor beszállnánk egy beszélgetésbe lehurrognak, hogy ti ehhez még nem értetek... Végig sem hallgatják, amit mondanánk, nem cáfolják meg azt, amit mondunk, jól felépített érvekkel, csak annyit mondanak, hogy "ehhez még túl kicsik vagytok" és ennyi.. Így nem lehet beszélgetni..
Komolyan, egyre elkeserítőbb, azt hittem, hogy az évek múlásával komolyabban fognak minket venni (mind engem mind a barátaimat, osztálytársaimat) de nem így van. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!