Szerintetek mit tegyek?

A feleségemmel 16 éves kamasz fiunk van. És ma mentem el a szobája ajtaja előtt, láttam, hogy a feleségemet ölelve egyenesen zokogott.

Még nem láttam így kiborulni őt. Öröm az ürömben, most láthatólag nagyon megnyílt az anyjának, és eszembe se jut kérdezni róla, mert nem szeretném sem őt, sem a fiam kellemetlen helyzetbe hozni.

Nem is lányról lehet szó, mert épp ezután jött át a barátnője, akkor már (látszólag) jól volt.

Úgy általában véve jó a viszonyunk vele, vannak persze összezördülések, de elég jól kezeljük, a feleségem különösen jól. Az zseniális, ahogy kezeli ezt az egészet. Persze morcos, nehezen akar elmondani dolgokat, nyüstölni kell, hogy tanuljon, de ha komoly baj van, mint a mellékelt példa is mutatja, mindig szól nekem/a páromnak vagy mindkettőnknek. De így még akkor sem láttam kiborulni.

És nem tudom, mit kéne tennem. Mert nagyon aggódom a fiamért, egyúttal látom, hogy ez az ő viszonyukban óriási pillanat volt és nem akarok belerondítani, ezért nem merek lépni.

Ebben kérnék tanácsot.