Szerintetek hány éves korig normális, hogy este melléfeküdjön és olvasson a gyerekeknek nejem?

Ha képesek önállóan lefeküdni a mesemondás nélkül, amikor nincs ott anya, akkor szerintem nem kell aggódnod. A baj az lenne, ha megvárnák, amíg későn hazaér, mert anélkül nem tudnak elaludni.

Én egy szobában aludtam a húgaimmal fiatalon, 10-12 éves korukban még rendszeresen mondtam nekik kitalált meséket fejből, arra aludtak el. Ugyanakkor azt is vedd figyelembe, hogy ez együtt töltött minőségi idő is, a kapcsolatukat erősíti.

Szia!

A tesóm 2 évvel fiatalabb, mint én. Már majdnem gimnazista voltam, mikor abbamaradt az esti mese olvasás, de csak azért, mert már mindketten a saját könyvünket olvastuk este. Később megint lett, mikor a Harry Potter újabb kötetei kijöttek angolul (a szüleink az angol könyvből olvastak fel magyarul, amúgy jó gyakorlat, ajánlom mindenkinek, mi akkor még nem tudtuk az eredetit olvasni, mert másik idegen nyelvet tanultunk az iskolában).

Szerintem kényszeríteni, kifejezetten terelni egyáltalán nem jó ötlet. A 9 éves még lehet, hogy nem is tud olyan jól olvasni, hogy egy bonyolultabb történetet önállóan olvasva megértsen. Ha abbamarad az esti mese, akkor nem olvasni fog magától, hanem megszakad a kapcsolata a könyvekkel. Most azt kell bennük elmélyíteni, hogy az olvasás nagyon jó dolog, és erre az esti szülői regényfelolvasás a legjobb módszer.

Később született még egy testvérünk, mikor a szüleim neki olvastak, mi is gyakran odamentünk hallgatni - már majdnem felnőttként.

De nálunk sosem volt az, hogy anya befeküdt volna az ágyunkba, mindig széken ülve olvasott.

Örömmel olvastam a hozzászólásokat, és egyetértek azzal, hogy addig normális ez, amíg a gyerekenek igényük van rá. Ahogy más is írta, lehet, hogy ez idővel átmegy majd esti beszélgetésbe, ami nagyon jó.

A tizenhárom éves fiamnak is szoktam olvasni időnként, bár már kb. egy éve nem rendszeresen (addig viszont minden áldott este olvastunk neki, vagy az apja, vagy én), és több baráti családban is tudom, hogy így van/volt. Most már inkább maga olvassa a könyveit este is, de mivel tudom, hogy nagyon szereti, ha olvasok neki, ki szoktam választani olyan könyveket, ami engem is érdekel és nem olvastam / nem emlékszem rá (pl. Twist Olivér), és abból olvasok fel.

Őszintén szólva nekem is nagyon jó érzés ez, remek beszélgetéseket folytatunk, jókat mulatunk a könyveken együtt.

Neked tulajdonképpen miért tűnik problémának, hogy a feleséged olvas még a gyerekeknek? Sajnálod az időt, amit velük (és nem veled) tölt? Vagy veled nem törődött ennyit az anyád, és nem érted, minek ez?

Önmaga az olvasás jó dolog. A fiúk mostanság nem papíron olvasnak, hanem telefonon, vagy e-book olvasón. A fiam is így szokott, nekik már ez a természetesebb.

Ha valami zavar, nem az, hogy úgy érzed, nagyon anyásak? És nem válnak le? Ha ez a gond, apaként vidd férfias dolgokra.

Nekem közös szobám van anyukámmal, 13 éves lány vagyok (jövőre költözünk, akkor már külön szobám lesz). Emeletes ágyunk van, és alszom felül. Mivel itthoni munkája van, ezért este még a laptopon dolga szokott lenni (számlázás, e-mailekre válaszolás még ilyenek), én ilyenkor fekszem le aludni. Néha még most is megkérem, hogy hozzá fel a laptopot, és hagy bújjak mellé, amíg csinálja. Kicsit sem érzem cíkinek, hogy egy szobánk van, vagy hogy néha mellette alszom el, mert nagyon szeretem őt.

Amikor még kisebb voltam, néha az éjszaka középen is felkeltettem, hogy jöjjön fel mellém, mert nem tudtam aludni. Aztán, mikor végre elaludtam, ő visszament az ágyába.

A mai 13-14 évesek inkább a telefonra/tévére alszanak el. Én nem igazán értem

Szia!

Én egy apa vagyok.

A fiunk most 16 éves, kb. 12-13 éves koráig minden este olvastunk neki a feleségemmel. Nem feküdtünk mellé, hanem székről.

Az utolsó 1-2 évben ez átment regény olvasásba, mert nem szeretett olvasni, de a regényeket szerette hallgatni.

14 éves korától már nem igényli, sőt mostmár naponta olvas. Nagyon örülünk neki, hogy ráérzett az olvasásra!

Most nyaralás alatt egy szobában aludtunk, olvasni már nem kellett 😁, de elalvás előtt jókat beszélgettünk , többek között az "élet nagy kérdéseiről, pl. mi a célja az életemnek,stb.. Csodálatos volt!

-----

A lányunk 8,5 éves, ő még követeli az esti mesét, bár néha már elmarad.

Ja, persze voltak kedvenc meséik, azokat több tízszer olvastuk !!! 😁😁😁