Mit lehet kezdeni egy 17 éves depressziós kamasz fiúval?

A gyerekek szinte sosem egyformák. Ez természetes.

Talán az segítene a legtöbbet, hogy ha csak leülnél mellé (ha engedi) és hagynád, hogy magától nyíljon meg. Nyilván, hogy valami nyomasztja. De, mivel nem tudhatod, hogy mi, csak hagyjad magában. Ne kérdezősködj, ne kényszerítsed válaszadásra. Ne példálózz másokkal, bátyjával, mert még rosszabb lesz. Egyáltalán, ne akarjál Tőle semmit. Csak legyél időnként vele, mellette. Ha eddig esetleg ezt tetted, akkor most tedd az ellenkezőjét. Ne szólalj meg. Hagyd, hogy Ő kérdezzen. Hagyd, hogy Ő vegye észre, hogy megváltoztál... nem szólsz... nem beszélsz... csendben vagy.

De, ha ez fordítva történt volna (eddig voltál kuka), akkor is tedd az ellenkezőjét, akkor legyél aktív, kérdező, harsogó... Ez csak egy lehetőség a sok közül. De ott van még a család többi tagja is.

Ha Ő nem akar szakemberhez... akkor menjél Te. Ő szégyelli, ami vele kapcsolatos, de Te ne szégyelld. Korunk egyik jellegzetessége, ami nálatok történik. Egy szakember pedig tudhat egyéb ötletekkel is előállni, ami lehet, hogy bejön, lehet hogy nem.

De, tudod mit? Azt mondom én, Próba Szerencse!