Nem szereti a gyerek a kutyát, kifejezetten utálja, mit lehet tenni?

3-as, azért az elég gáz, hogy a kutyát helyezed mindenek elé. Ha lenne kutyánk és a fiam félne tőle (habár csak 2 éves), valszeg eltávolítanánk a nagyihoz, mert a gyerekem mégiscsak fontosabb, mint bármi más.

Ha pedig csak egyet morogna rá, abban a pillanatban repülne.

És mielőtt belekötnél, nagy állatbarát vagyok, annyi féle állatunk volt, mint másnak egész életében nem. Mindig gondoskodtunk róluk és szeretgettük őket, de mindennek megvan a helye, pl. kutya nem jöhetett be a házba. Nehogy már több joga legyen, mint a gyerekemnek.

Mi is meg lettünk tanítva az állattartásra, és hogy ne bántsuk, hogyan fogjuk, hogyan játszunk vele, mit nem szabad stb. és a fiam is meg lesz tanítva rá, de bakker egy állat, akármennyire is szeretem és családtag, a gyerekemnél sosem lesz fontosabb. Ha meg rámordul a kutya, akkor nincs helye a családban, mert legközelebb harapni fog.

Mi az, hogy nem normális az az ember, aki nem szereti a kutyákat? Eszednél vagy te, hogy ilyet kijelentesz?

Semmi baj nincs a sráccal, ezért nem kell őt elítélni, meg felelőssé tenni a családi egység megbontásában. Pl. édesanyámnak szó szerint kutya fóbiája van, gyerek kora óta, de nem is erőszakolunk rá soha olyan helyzetet, hogy mondjuk, egy olyan helyen szervezünk közös programot, ahol a kutya mellette flangálna, hozzá érne. Mert tisztelem ennyire a másik emberi lényt, hiába szeretem a kutyákat... puszta szociális érzék. Szerintem az meg önzőseg, hogy letojjátok az érzéseit.

13-as, nyugi sok olyan kutya van, aki gazdája szerint "jól nevelt" a kutya. Igazából csak hagyta felnőni, és nem volt olyan szitu, ami kihozta volna a kutya énjét. A kutyatartók nagyon kicsi hányada viszi el kutyaiskolába az ebet, és talán egy kicsit többen foglalkoznak vele érdemben otthon. Sokaknál meg a "foglalkozik vele" persze abban merül ki, hogy megveszi neki a perdigrét meg egy csini pórázt, és egy nap kétszer leviszi sétálni, aztán le van tudva.)

„Lehet nem is akarok, mert látom a környezetemben a több tucat elkényeztetett, elhanyagolt rosszul nevelt gyereket, akik azt csinálják amit akarnak…”

Vagyis mert a környezetedben ilyen gyerekek vannak, akkor már a tiéd is az lesz? Mégis ki nevelné a gyereked? A szomszéd, akinek neveletlen a kölyke, vagy te? Mert ha te, akkor úgy neveled, hogy ne legyen elkényeztetve. Ugye érzed, hogy mekkora hülyeséget írtál?

„…földhöz vágják magukat ha anya nem veszi meg…” Nyugodj meg, te is földöz vágtad magad 2 évesen, 4 évesen, és gondolom nagyobbacska voltál, amikor már felfogtad, hogy az nem járható út. A szüleid mégis bevállaltak.

„…a kutyámat ok nélkül csapkodják és lovacskásat akarnak játszani vele hogy ráülnek belerakják a szájába a pórázt mint a zablát és kínoznák, tépnék ha hagynám…”

Tényleg nem tudom, hogy te merre laksz, de a mi kutyáinkra soha egy gyerek sem akart felmászni lovagolni, meg belenyúlni a szájába, stb. se saját, idegen meg főleg nem. Akik odajöttek, előbb mindig megkérdezték, hogy meg lehet-e simogatni.

Mióta éltek együtt? Veletek (féltestvérek, nem vér szerinti szülő) milyen a gyerek kapcsolata? Általában rendben vannak a dolgai? Nem valami lelki problémát vetít ki a kutyára?

Sajnos, ha egy családtag nem szeret a kutyával egy légtérben lenni, övé az elsőbbség, a kutyát kell kiküldeni. Viszont érdemes lenne kideríteni a probléma gyökerét.

Unokahúgom szabályosan féltékeny a nagymama agyon ajnározott macskájára. A lány 20 éves, és meg van győződve róla, hogy a mamának mindig is fontosabb volt a macska, mint ő.

Köszönöm a kiidézős részletes választ a válaszomra.

Igen, ha lenne gyerekem én nevelném, de tudod hol töltené a napja nagy részét ahogy nő? Az óvodában a többi gyerekkel meg a többségében nemtörődő túlterhelt óvónőkkel, akik vagy nem felügyelik rendesen a gyereket, vagy rájuk hagyják a dolgokat mert lehetetlen ennyi felé futni. Van rokonságomban kisgyerek, arany tündér volt kb 3 éves koráig, sose volt egy rossz mozdulata, tényleg nem volt hisztis. Tudod milyen lett amikor bekerült az óvodába? Egy hárpia, teljesen ráragasztotta a többi neveletlen gyerek a rossz szokásokat, a hisztit, a durvaságot, az önzőséget és hogy megtehet amit akar. A családja pedig nagyon jóindulatúan, következetesen nevelte, mindene megkapott de tudta hogyha a boltban kap egy csomag cukrot akkor nem könyörög a másodikért, mert egy valamit választhatott, történet vége. Egyszerűen bekerült a közösségbe és elrontják. Úgyhogy bocs de nem, nem érzem hogy hülyeséget írtam volna. És bár nem emlékszek a néhány éves énemre, szüleimmel olykor elbeszélve feltettem már párszor a kérdést hogy én is ilyen voltam? És persze, gyerekként vannak nyűgös napok, de édesanyám véleménye is az hogy ezek a mostani gyerekek túlestek már a ló túloldalára.

Nem beszéltem senki nevében aki jól neveltnek gondolja a kutyáját de nem az, én a magam nevében beszéltem, és a jól nevelt kutyák nevében, ugyanis egy igaziból jól nevelt kutya soha nem mordul rá a gyerekre. És vonatkoztassunk el a "jól nevelt de igazából nem" kutyákra.

Nem tudom te hol élsz ha már annyira számon kéred hogy én hol, de örülj neki hogy nem ilyen a környezeted. Nem putri faluban vagy nagyvárosban élek, de egy átlagos közepes méretű városban éltem egész életemben és igenis vannak ilyen esetek. A kutyára mászó gyerekek pedig sokszor ismerősök gyerekei, akik konkrétan elvárják hogy a kutyám a gyerekük játékszere (és nem játszópajtása) legyen, hogy a gyerek csinálhassa vele amit akar mert "az csak egy kutya". Nekem meg ennyi erővel az csak egy gyerek.