Lehet ebből baja a lányomnak az iskolában?

Nem, ez nem figyelemzavar, a lány figyel arra amit hall, csak nem ért vele egyet, ezért nem fogadja el.

A Himnuszból, ha csak nem találkozik valami erősen nemzeti érzemű tanárral aki emiatt megutálja, nem lehet baja.

Ha a magyartanára vevő rá, bár általában a magyar iskolarendszer erre kevés teret hagy, megbeszélhetnék hogy miért nem ért egyet vele. Ha vele nem is, veletek bátorítsd hogy beszélje ezeket meg. Persze, nem jó ha végigbukdácsolja emiatt az iskolát, de az sem, ha azt tanulja meg, hogy van jó és rossz vélemény, és hogy nem szabad a többség véleményével szembemenni. Ha van értelme a véleménykülönbségnek, de a tanár nem vevő rá - nyilván József Attila születési évéről nem lehet vitatkozni, a verseinek értelmezéséről és mai relevanciájáról bőven - beszéljétek meg vele, hogy ha át akar menni, azt írja le a dogába amit a tanár mond, de nyugodtan gondolja máshogy.

Már hogyne lenne. Akkor is, ha épp jogos, hogy nem írja le, mert tudja, hogy a tanár hülyeséget beszél (nálunk volt ilyenre példa). A tanárok pikkelni fognak rá, és szívatni fogják, az biztos. Ha még a feülét is befogja, akkor valszeg a társai is ki fogják cikizni.

Plusz azért nem árt felkészíteni arra, hogy az életben is lesz olyan, hogy nem ért egyet azzal, amit a főnök mind, és ha így viselkedik, a híd alatt fog csövezni...

Abból nem hinném, hogy nem énekel, én se énekeltem sosem, szerintem a fél iskola csak tátogott amúgy is, kétlem, hogy feltűnt volna bárkinek.

De az már gond, hogy nem írja le a füzetbe, amit kéne. Nem azért kell leírni, mert egyetért vele, hanem mert tananyag, amit számon kérnek. De nagyon érdekelne, hogy mi az, ami ilyen erős ellenkezést vált ki belőle irodalom órán. Nyilván nem a tények és adatok, de akkor mi? Az, hogy a tanár másképp értelmez egy művet, mint ő? Vagy nem tetszik neki egy szöveg tartalma?

A 3. válaszolóval értek egyet.

Pár kiegészítés: egy „ideális” világban a tanárral lehetne vitatkozni az állításain – és szerintem sokkal fontosabb volna arra nevelni a gyerekeket, hogy legyenek saját gondolataik, és tudjanak és merjenek értelmesen érvelve vitázni, mint arra, hogy feltétel nélkül feküdjenek be a „hatalomnak”.

Nem lehet, hogy a lánynak az a baja, hogy a tanára semmibe veszi őket? Persze azt érdemes tudatosítani benne, hogy ne legyen szemtelen (a vitatkozás nem szemtelenség!), ne fogja be látványosan a fülét, meg ilyenek, mert egyet nem érteni lehet, de ha azt szeretné, hogy az ő véleményét is figyelembe vegyék valaha, akkor fogadja el, hogy másnak meg más a véleménye (jelen esetben a tanárnak).

Azzal sem értek egyet, hogy előrevetítitek, hogy majd jól nem talál állást, mert van véleménye, és ezt ki is meri nyilatkozatni. Egyrészt mert kamasz, és ilyenkor „joga van” lázadónak lenni, ami később a legtöbb esetben finomodik. Másrészt mert ezek a válaszok azt tükrözik, hogy csak a kispolgári lét az egyetlen lehetséges út, annak is a rossz fajtája, amikor egy tekintélyelvű rendszerben a főnök szavát lesve, seggében lihegve lehet csak élni.

Btw ismerek olyat, aki az „átkosban”, mikor a tanárok közölték vele fenyegetésképpen, hogy „vigyázz, mert nem lehetsz majd úttörő!”, nem behúzta fülét-farkát, hanem visszakérdezett, hogy az ezek szerint az úttörőség nem egy kötelező dolog, és végül önszántából nem is lett úttörő. Sejthetitek, hogy ez volt aztán az igazi lázadás akkor, mégsem tudtak vele mit csinálni. És egy irtó jó fej felnőtt lett belőle, és remek munkaerő, dolgozik is, igaz, nem egy autokrata rendszerű cégnél.

Ne keverjük össze azt, ha valaki elég bátor ahhoz, hogy saját véleményt formáljon azzal, ha valaki egy pofátlan disznó, és mondjuk (meg)bántja az embereket.